Számos spanyol márka, a Montesa, a Derbi, a Bultaco, a Gas Gas, a JJ Cobas, az Ossa és a Ducados vált világhírűvé a motorkerékpársportban. A legsikeresebb közülük a Montesa, amely a vb-címek tekintetében magasan kiemelkedik a hispán gyártók közül. A triál szakág legeredményesebb márkájáról van szó, összesen 69 egyéni és gyártói vb-címmel büszkélkedhet.
A Montesát Pere Permanyer és Francisco Bultó alapította 1944-ben. Kezdetben gázgenerátoros járművekhez gyártottak erőforrásokat. A cégnevet egy középkori spanyol katonai szerzetesrendtől kölcsönözték, amely elnevezéssel az erőt, az elszántságot és a kitartást akarták szemléltetni. A Montesánál pedig ezekből a tulajdonságokból sosem volt hiány. 1945-ben nagyon hamar profilt váltott a cég. Spanyolországban ugyanis nagy igény volt egyszerű, kisköbcentis és olcsó motorkerékpárokra a második világháború vége felé.
1945 júniusában a Barcelonai Kiállításon a Montesa be is mutatta első modelljét, az A 45-öst. A motort a francia Motobecane gépei alapján tervezték, 98 köbcentis, egyhengeres, kétütemű blokk hajtotta. Az őstípus hamar sikert aratott Spanyolországban, a Montesánál pedig gyorsan felosztotta a szerepeket a két alapító. Permanyer felelt a gyár gazdasági irányításáért, míg Bultó volt a márka technikai igazgatója, valamint a versenysportért is ő volt a felelős. Rövid idő alatt sikeresek lettek a gyorsasági szakágban és a terepmotorozásban, az 50-es években pedig már jelen volt a gyorsasági vb-n is. A Manszigeti Tourist Trophyn érmekre is képesek voltak, míg a Nemzetközi Hatnapos enduróviadalon maga Bultó is versenyzett.
Az A45-ös után elsősorban 125-ös utcai és terepmotorokat készítettek. Ez volt a B 46/49-es, a D 51-es, valamint a Brio-sorozat 80/90/91-esei, amelyek mind sikeresek voltak hazájukban és Dél-Amerikában. Az 50-es évek végén viszont gazdasági válság köszöntött be Spanyolországban, ami óriási hatással volt a Montesa történetére. A két alapító összeveszett, Permanyer a válság miatt megszüntette a Montesa versenyrészlegét, emiatt Bultó 1958 májusában elhagyta a Montesát 38 fővel egyetemben. Távozása azonban nem rázta meg a Montesát, amely a 2. korszakában kiteljesedett, míg a versenysport még fontosabb lett számára. Az új vezető tervező, Leopoldo Mila i Sagnier, valamint a tesztpilóta-versenyző Pedro Pi révén a Montesa a legnagyobb spanyol motorkerékpármárkává vált a 60-as években. Szinte ontották az utcai, a terep-, a motokrossz- és a triálmotorokat, valamint a robogókat. Az 50-es, a 100-as és a 125-ös motorok mellett elsősorban 175, 250 és 350 köbcentis modelleket dobtak piacra. A hétköznapi gépek közül a Comando, a Rapita, a Crono, a Kenya és elsősorban az Impala vált híressé a világban. A Montesa azonban a leginkább terepmotorjaival hódította meg a közönséget. A 60-as és a 70-es években betörtek a világ legnagyobb terepmotoros piacára, az Egyesült Államokba, ahol hatalmas népszerűségre tettek szert. A motokrosszban az Impala Cross, a La Cross és a Cappra, az enduróban a Texas, a King Scorpion, a Fura és az Enduro, míg a triálban a Cota és a Trial 250 típusok voltak a húzómodellek. A Montesa 1980-ban szerezte első vb-címét, megszakítva az ősi rivális Bultaco sikersorozatát a triálban.
A 80-as évek elején egy még nagyobb gazdasági válság söpört végig Spanyolországon, ami a Montesa kivételével az összes többi spanyol motorkerékpármárkát tönkretette. A Montesa is a csőd szélére került, azonban a patinás céget megmentette a Honda. A japán óriás először 1982-ben szerzett magának részesedést a Montesában, majd 1986. július 1-jén teljes mértékben felvásárolta a spanyol márkát. A túlélésnek azonban ára volt, hiszen a Honda specializált márkává tette a brandet. A Montesa hosszú évek óta már csak triálmotorokat gyárt, míg az új szemlélet megfosztotta jellegzetességétől is. A Montesa hajdanán kétütemű motorjairól volt világhíres, de manapság már csak négyütemű triálmotorokat gyárt, amelyek azonban a szakág legjobbjai: a Cota 4RT mindegyik verziója, a 250, a 260, a 300RR és a legújabb 301RR is világverővé vált.
