Ha egy motoros társaságban elhangzik a Gold Wing név, mindenki ugyanarra gondol: legendás modellről van szó, amely az utóbbi közel négy évtizedben mérce lett a nagy túramotorok között.
Mégpedig nem véletlenül, hiszen amellett, hogy kényelmes és igényes gépről van szó, híres megbízhatósága is sok hívet szerzett. Most pedig itt a legújabb kiadás, amely minden tekintetben csúcsnak számít. Tömege meghaladja a négy mázsát, blokkja hathengeres boxer, 7 950 000 forintos árából pedig akár egy középkategóriás autót is vehetnénk.
Mielőtt nyeregbe ülnék, gyors szemrevételezés következik, ezt a motort ugyanis érdemes alaposan megnézni. Hihetetlen méretek jellemzik, széles és magas, a fényezése gyönyörű, és kis túlzással több gomb van rajta, mint egy számítógép billentyűzetén. Utóbbi gombok ugyan nem túl sikkesek, de nem véletlenül ilyen hatalmasak, mert menet közben kesztyűben is egyszerű a kezelésük. Szóval első blikkre is elismerésre méltó a modell, de a laikusokban joggal merül fel a kérdés, hogy miként lehet egy négymázsás, guruló kanapéval motorozni.
Hatalmas ugyan, de egyáltalán nem esetlen
Nos, álló helyzetben alaposan le kell támasztanunk, mert ha ez a tömeg megindul egyik irányba, onnan már szinte lehetetlen visszahozni. Jó hír, hogy a kis helyen való megfordulást hátrameneti fokozat segíti, amit egyszerűen aktiválhatunk. Üres fokozatban az önindító gombjának lenyomására szépen lassan elkezd hátrafelé kúszni a motor. Az igazsághoz tartozik, hogy amikor már gurulunk, semmilyen problémát nem okoz a Gold Wing tömege, amiért nagyrészt a blokk a felelős. A boxer erőforrásoknál nincs előnyösebb súlyeloszlású aggregát, s ezt lehet is érezni menet közben. Az 1832 cm3-es blokk által hajtott óriás egészen kis erővel kanyarodásra bírható, s most itt nem csak a visszafordítókra gondolok. Városban, a „finom” manőverezésben is partner, s ebben szerepet játszik a lágy gázreakció és a tökéletesen adagolható fék.
A 119 lóerős teljesítmény ugyan nem kevés, de inkább a lineáris erőleadást emelném ki. Ez a gépezet mérnöki bravúr, 30 km/órás sebességtől rángatás nélkül húz ötödikben, s mindig olyan könnyedén viszi a nagy testet, mintha nem is lenne súlya. Hangja még magas fordulaton sem tolakodó, a leszabályozás közelében is szelíden fújtat, de igazából pörgetés nélkül is kellően dinamikus, mert meglepő módon a váltóáttételezés rövid. Ha már szűk az áttételezés, azt végképp nem értem, hogy miért csak ötgangos a váltó, a 167 Nm-es nyomaték nyugodtan elbírná a hatodikat. Valószínűleg ez sokat javítana a fogyasztáson, mert a 7,0 liter körüli érték egyáltalán nem kevés.
Mondjuk ez nem vágja majd földhöz a Gold Wing-tulajdonosokat, de annál inkább zavaró lehet az oldalszél-érzékenység, illetve a tény, miszerint a lábtartó hamar leér. Nem kell sportmotoros stílusban mennünk ahhoz, hogy az aszfaltot karistoljuk, sőt, alsóbbrendű, rossz minőségű utakon azért meggyűlik a baja a Gold Wingnek a keresztbordákkal – itt érződik, hogy nem a mi útjainkra lett kitalálva. Mondom ezt annak ellenére, hogy a hátsó légrugós felfüggesztés állítható (járó motornál, üresben, a jobb oldali idomon található gombok segítségével 25 különböző fokozatban).
Kényelemben verhetetlen a Gold Wing
Ami a komfortot illeti, habozás nélkül bevállalnék a Gold Winggel egy interkontinentális túrát, mert az ülések versenyben vannak a legkényelmesebb motorkerékpár-ülés képzeletbeli címéért. A vezetőnek is jutott deréktámasz, az utast pedig szabályosan körbeöleli a fotel. Meg persze itt van a tempomat, amit egészen addig feleslegesnek tartottam, amíg ki nem próbáltam, mert kiválóan tehermentesíti a vezetőt. De említhetjük a hifit is, hiszen MP3-ról vagy iPodról is képes lejátszani a zenéket, a hangzás pedig egészen megnyerő. Ilyen felszereltség fényében ugyanakkor érthetetlen, hogy a Honda legdrágább motorján miért kézzel kell állítani a plexit, ehhez a géphez bizony elektromos mozgatás dukálna. Ugyanakkor a pakolhatóságot nem érheti kritika, a két oldalsó és a hátsó koffer együttesen közel 150 liternyi csomagot fogadhat be, ami két személy számára több mint elegendő.
Tetszett
– elképesztő komfort
– könnyű irányíthatóság
– kifinomult, erős blokk
Nem tetszett
– magas ár
– csak ötfokozatú váltó
– kivilágítatlan „gombrengeteg”
Összegzés
Bár vannak kisebb hibái, öszszességében egyértelmű, hogy nem véletlenül lett legendás modell a Gold Wing, a konkurensek sok tekintetben továbbra is csak lihegnek a nyomában. Szolgáltatásaihoz hasonlóan az ára is extrémen magas.
Honda GL1800 Gold Wing
Lökettérfogat: 1832 cm3
Hengerek/szelepek: B6/12
Max. teljesítmény: 87 kW (119 LE) 5500/perc
Max. nyomaték: 167 Nm 4000/perc
Sebességváltó: ötfokozatú
Hossz./szél./mag.: 2630/945/1455 mm
Tengelytáv: 1690 mm
Ülésmagasság: 740 mm
Üzemanyagtank: 25 l
Fék elöl/hátul: 2×296/216 mm tárcsa
Gumi elöl/hátul: 130/70 R18/180/60 R16
Menetkész tömeg: 413 kg
Tesztfogyasztás: 6,9 l/100 km
Alapár: 7 950 000 Ft
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!