Amikor Paul Yaffe motorépítő megkapta az átépítés alapjául szolgáló BMW R 18 Transcontinental motorkerékpárt, rögtön egy több mint 10 000 km-es túrára ment, amely során Sturgist is meglátogatta. Ezen a túrán döntötte el, hogy lead sled stílusban hajtja végre a munkát. A lead sled, azaz ólomszánkó nevű átépítési irányzat onnan kapta a nevét, hogy az építők ólom segítségével tömték be autójuk karosszériáján lévő lyukakat, amelyek az átalakítás során keletkeztek. Bónuszként ha nem spóroltak a könnyen formálható nehézfémmel, akkor még a hasmagasság is csökkent a nagyobb tömeg miatt – az 50-es években nem számított a fogyasztás az Egyesült Államokban.

Paul Yaffe és csapata megnyújtották és módosították a váz dőlésszögét, hogy a 180 kg tömegű alumíniumtömbből esztergált 26 col átmérőjű, 5,5 col széles felnit be tudják szerelni, a 180 mm széles első gumi kézi munkával készült. A kormányburkolatot feldarabolták és az új kerékhez illesztve állították össze, a motorblokk elé légterelőt szereltek, hogy megszüntessék az ott lévő ürességet. A BMW R 18 One Eight „C” légrugózásának komponenseit (kompresszor, szelepek) a nyeregtáskák rejtik. Az 1800 köbcentis boxermotorhoz nem nyúltak, de a kipufogórendszerből eltávolították a a katalizátorokat, az új kipufogó sokkal hangosabb lett.