A monoposto, azaz egyszemélyes felépítés a formula-autók sajátja, a közúti forgalomban kapható autóknál eddig mindenki legalább két embernek próbált meg helyet szorítani a karosszériában. A BAC szakít a hagyományokkal.
Annyira versenyautós vezetési élményt, mint a BAC Mono esetén, a vetélytársak nem tudnak nyújtani. Az Ariel Atom ugyan tömeg/lóerő arány tekintetében állja a lépést az újdonsággal, de annál a középvonaltól balra- vagy jobbra eltolva ül a vezető.
Ami felületes szemlélőnek karosszériának tűnik a kocsi elején, valójában az ügyesen megformázott első szárny, ami nagy sebességnél az aszfaltra szorítja az első tengelyt. Hátul már nem próbálták meg leplezni a spoilert, igaz, itt meg a kerekek sárvédőit csapták hozzá a légterelőhöz. A sofőrt egy acél bukókeret védi, a kocsi elején karbonból sütött energiaelnyelő rész található. A motor egy 2,3 literes, Cosworth négyhengeres szívómotor 280 lóerős teljesítménnyel, ami egy F3-as versenyautók számára készített hatfokozatú, szekvenciális váltó közbeiktatásával hajtja a hátsó kereket.
Ahhoz, hogy ne csak a közutakon, de a pályanapokon is helytálljon az autó, a Kumho speciális keverékű abroncsot készített, a fékrendszert az AP Racing készítette. A 96 km/órás tempót 2,8 másodperc alatt éri el a BAC Mono, végsebessége 270 km/óra felett van.