Az indiai Riddhi Guha már egy ideje gondolkozott azon, hogy megépíti álmai sportkocsiját, de a tett egészen 2013 decemberéig váratott magára. Ekkor találkozott Shubharup Sadhukhan-nal, akivel negyed órás beszélgetés után elhatározták, hogy megkezdik a munkát. Először is a megfelelő donor kiválasztása foglalkoztatta őket, és eközben tiszta lett a számukra, hogy nagyon nehéz lenne Lotus Super 7 utánzatot építeni a megfelelő orrmotoros-hátsókerékhajtású autó nélkül, Indiában ugyanis csak ősrégi, tehát gyenge autók vannak ilyen felépítéssel.

Fotó: Aditya/Team-BHP

Szóval elég gyorsan keresztmotoros-elsőkerékhajtású autókat kezdték nézni, és végül egy 1998-as Maruti Esteem, vagy ahogy mi ismerjük, Suzuki Swift Sedan mellett döntöttek. Potom pénzért vásároltak egy vízkáros autót, aminek a karosszériája menthetetlen volt, de erre amúgy se volt szükség, hiszen időközben az Ariel Atom másolása volt a terv, és ehhez igazából csak a szerkezeti elemekre volt szükség. Prasun Mandal is ott volt a projekt indulásánál, de pár hónap után ott kellett hagynia az építést.

Lelkesedésből nem, szerszámokból annál inkább hiány volt, például a motort és a váltót úgy szedték ki az autóból motorkiemelő híján, hogy kövekre rakták a karosszériát, majd autóemelő segítségével leengedték a motort-váltót a helyéről, végül hátrafelé lelökték fölüle a csupasz kasztnit. Belül 65, kívül 67 mm átmérőjű acélcsőből 22 métert vásároltak a vázhoz, majd egy kapufagyártó céghez mentek, ahol a megfelelő hosszra és ívre munkálták azokat.

Az első-hátsó segédváz megépítése 23 órát vett igénybe, leginkább azért, mert pontos eredményt akartak, és a döngölt padlójú garázs padlója sok minden volt, csak nem vízszintes, így rengeteget kellett mérni, mielőtt vágtak és hegesztettek. Az egyszerűség kedvéért az 1,3 literes négyhengeres köré készítették el a hátsó segédvázat, mert motorkiemelő nélkül így megspórolhatták a bonyolult beszerelést. Igyekeztek az eredeti Swift tengelytávot megőrizni, mert a változtatások nélkül átvett első felfüggesztésnél így nem kellett a kormánygeometria számolásával vesződni. Öt tekersz szigetelőszalag és mintegy 6 órás ragasztgatás után sikerült úgy kialakítani az oldalsó merevítőket, hogy azok szimmetrikusak voltak és az Ariel Atomra hasonlítottak. Ezt követően már gyerekjáték volt a meghegesztésük.

Az egyedi gyártású kettős keresztlengőkaros hátsó felfüggesztésnél az volt a nehéz, hogy zsúfolt helyen kellett a bekötési pontokat kialakítani, a váltónál a rudazat J alakú meghajlításával oldották meg a kapcsolhatóság kérdését, a fékrásegítőhöz a vákuumot egy 3 méter hosszú, eredetileg a konyhai gáztűzhelynél használt csővel vitték előre a főfékhengerhez. A karosszériaelemeket egy külső cégnél gyártották le, amíg azok készültek, az építők igyekeztek az apró, de annál fontosabb részleteket megoldani. Például farostlemezből kiszabták a padlót, eldöntötték, hova kerüljön az ülés és a pedálok, és mivel a Suzuki 45 literes benzintankjának nem volt hely, egy 11 literes egyedi üzemanyagtartályt készítettek.

2014 szeptemberében került sor az első menetpróbára, a Facebookra kirakott képre rögtön jött is a megjegyzés: Mad Max Ariel Atom. Egy idős szakember segített a Swift gyári kábelkötegét az új autóhoz alakítani, a fék és a karburátor csak tisztítást igényeltek. A kész autó láttán Shubharup édesapja szíve is megenyhült – bő egy éven át alig látta fiát -, és 13 colos könnyűfém felniket, sárga üléshuzatot, Momo kormányt és egy új akkumulátort adott az autóhoz, amely aztán 2015 februárjában lett kész.

A mindössze 540 kg tömegű Ariel Atom utánzatot jól viszi az 1,3 literes Suzuki négyhengeres, a 70 lóerő 12,7 másodperces 100-ra gyorsuláshoz elég. Ez is bőven sok, hiszen a szélvédelem teljes hiánya miatt már városi tempónál is elképesztő a sebességérzet. Amerre csak az autó jár, magára vonja a tekinteteket, még a találkozókon is többen nézik, mint a gyári szuperautókat.

Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!