1971. március 11-én mutatta be a Lamborghini a következő nagy dobásnak szánt szuperautóját a Genfi Autószalonon, amíg a gyári standon a felfrissített Miura volt kiállítva, de a Carrozzeria Bertone standján látható LP500-as volt az igazi sztár. A nagy érdeklődés láttán aztán három év alatt kifejlesztették az LP400-ast, a folyamat során törésteszten elpusztították az eredeti prototípust.

Most egy magát megnevezni nem kívánó, de a gyárral jó kapcsolatot ápoló gyűjtő megbízásából újraalkották az autót, egészen pontosan miután a Polo Storico gyári veteránműhely felújította a tulajdonában lévő 1971-es Miura P400 SV prototípust, ami az 1971-es Genfi Autószalonon a gyári standon volt kiállítva, megkérte a gyárt, hogy készítsék el a párját, az LP500-ast. A Lamborghini Centro Stile formatervező stúdióban az eredeti tervrajzok és a korabeli fényképek alapján mintegy 2000 munkaóra alatt építették újra kézi munkával a karosszériát, amit csőváz helyett térvázra építettek fel, a PPG festékgyár szakemberei készítették az eredetire hasonló, de modern kémiai összetételű Giallo Fly Speciale nevű színt, a Pirelli a korabeli mintázattal, de modern szerkezettel sütött új Cinturato CN12-es gumikat (elöl 245/60 R14, hátul 265/60R14 méretben).

Összesen 25 000 munkaórába került a Lamborghini LP500-as újraépítése, amely során számos korabeli alkatrészt is felhasználtak, ezek között volt felújított és újragyártott is. A belső tér megegyezik azzal, ami a korabeli fényképeken látható, arról nem adtak hírt, milyen motor – a prototípusba 5,0 literes V12-es került, a sorozatgyártás már 4,0 literes lökettérfogattal indult meg.