A hatvanas évek elején Le Mans-ban induló 250 GT SWB versenyautónak a jobb légellenállás miatt készítettek furcsa befejezést a mérnökök, amely miatt a Breadvan, azaz kenyérszállító lett az autó beceneve. Egy megrendelő kérésére ezt a formát adaptálta egy Ferrari 550 Maranello karosszériájára a Niels van Roij Design, az eredmény az itt látható Breadvan Hommage lett.

Amíg a hátsó részt teljesen átépítették, addig a kocsi elejéhez már óvatosabban nyúltak, a jellegzetes légbeömlőkből apró szellőzőnyílások lettek a motorháztető elején, amely még kapott egy púpot és a motort látni engedő plexi kupolát is – nem, a hat darab Weber karburátort nem vették át, megtartották a gyári befecskendezést.

Az új karosszériaelemeket alumíniumból, kézzel formálták, az egyedüli, az 550 Maranello-ból változtatások nélkül átvett elem a szélvédő. Az egész hátsó rész egyébként egy hatalmas felnyitható fedél, azért döntöttek e mellett, mert így ott nincsenek zavaró illesztési rések. A felnik átmérőjét 18-ról 20 colra növelték, a felfüggesztésben az egyedüli változás az állítható Koni lengéscsillapítók használata.

Bent fekete színű steppelt bőr és kék Alcantara kárpitot látunk, a kagylóülések karbonvázasak, a a váltókulissza/váltókar és a szellőzőnyílások peremének borítása alumíniumtömbből mart alkatrészek. Nem nyúltak az 5,5 literes V12-es szívómotorhoz, amely 478 lóerőt és 568 Nm-t tud, de az átalakítást követően némileg csökkent a saját tömeg, azt nem árulták el, hogy mennyivel lett könnyebb a gyárilag 1716 kg tömegű kupé.