Nem közvetlenül a karosszériaépítő műhelyek világát hozza vissza az Alfa Romeo nemrég megalapított Bottega műhelye, hanem a régi hagyománynak egy modern változatát. Az Alfa Romeo 33 Stradale első vázlatait már a 2022-es Olasz Nagydíjon megrendezett exkluzív rendezvényen láthatták a potenciális ügyfelek, akik ott közvetlenül a formatervezőknek tehettek javaslatokat arról, hogyan lehetne javítani a megjelenésen. Ezek közül aztán a gyári szakemberek kiválasztották azokat, amelyek alapján aztán véglegesítették az Alfa Romeo 33 Stradale megjelenését. Maga a karosszéria, pardon, az autó megépítése már nem házon belül történik, hanem a Touring Superleggera műhelyben kivitelezik az ügyfél igényei alapján. A 2022-es Olasz Nagydíj után belül pár héten mindegyiknek megvolt a gazdája, a vételárat nem közölték.
Nem véletlen, hogy az 1967 márciusában rögtön a Lüttichi Hegyi felfutó megnyerésével debütáló Alfa Romeo Tipo 33-as versenyautót vették alapul a Bottega műhely újraindításához, hiszen az a konstrukció – persze folyamatosan továbbfejlesztve – még tíz évvel később is versenyképes volt, 1975-ben és 1977-ben is megnyerte a hosszú távú világbajnokságot. Anno a versenyautónak 12 rendszámos, azaz Stradale változatát építették meg, ezen felül még 6 alvázat készítettek, amelyeket prototípusokhoz és tanulmányokhoz – Bertone Carabo (1968) és Navajo (1976), Pininfarina P33 Roadster GS (1968), 33/2 Coupé Speciale (1969) és Cuneo (1971), Italdesign Iguana (1969) – használtak el. Most csak utcai autót készítenek, pontosan 33 példányt.
A funkcióból következik a forma, így sikerült aktív elemek és túlméretezett szárnyak nélkül is elérni a jó aerodinamikai teljesítményt, a légellenállási együttható Cw 0,375. Az ügyfelek dönthették el, hogy klasszikus vagy 3D-s, újraértelmezett pajzsot kérnek az orra, a nagy méretű fényszóró búrában is van légbeömlő. Nagy méretű első-hátsó fedelek könnyítik meg a hozzáférést a technikához, a felfelé nyíló ajtókon át könnyen megy a be- és kiszállás. Kétféle belső kialakítás közül lehetett választani, a Tributo klasszikus elemeket tartalmaz (például alumínium kormánykerék), míg az Alfa Corse versenyautósan puritán (karbon kormánykerék).
Az Alfa Romeo 33 Stradale alapját egy H alakú alumínium keretből és karbonból sütött utascellából készített váz adja, a tető is vegyes alumínium/karbon struktúra, az ablakkeretek karbonból készülnek, a hátsó szélvédő polikarbonát. Körben kettős keresztlengőkaros felfüggesztést használnak elektronikusan vezérelt lengéscsillapítókkal, az első tengelyen gombnyomásra hidraulikusan 50 mm-rel növelhető a hasmagasság. A Brembo by-wire fékrendszerét használják, tehát a pedál és a kerekek között csak elektronikus összeköttetés van, így az üzemmódválasztó (Strada vagy Pista) a megszokott dolgokon felül a fékpedál-érzetre is hat. Elöl 6, hátul 4 dugattyús nyergek szorítják a karbon-kerámia tárcsákat.
A belső égésű motort választóknak a ma is használt V6-os biturbó továbbfejlesztett változatát adják, a 3,0 literes blokk 620 lóerős, és 8 fokozatú duplakuplungos váltón keresztül hajtja a hátsó kerekeket. Az akkumulátoros-elektromos hajtásnál 750 lóerő a rendszerteljesítmény, ennél összkerékhajtás van. Mindkét kivitel 3 másodperc körüli 0-100 km/óra gyorsulást tud, a végsebesség 333 km/óra. A villanyautó hatótávolsága egy feltöltéssel 450 km. Mindkét Alfa Romeo 33 Stradale egyedi futóműhangolást kapott, amelyet Valtteri Bottas véglegesített a Balocco-i tesztközpont útjain.
