2016-ban tért vissza a hosszú távú versenyzés világába a Ford, hogy négy GT indításával emlékezzen meg a Ferrari felett fél évszázaddal korábban aratott győzelemre, az idei LeMans-i 24 órás versennyel pedig befejeződött az autó – gyári támogatású – versenykarrierje. Mielőtt végleg nyugdíjazná a típust, a Ford még gyorsan keres egy kis pénzt a GT Mk II nevű, 45 darabos limitált szériával, ami gyakorlatilag egy olyan versenyautó, amelyet semmilyen kategória szabályzata nem korlátoz.

Ebből rögtön az is következik, hogy nemcsak közúton, de bajnokságokban se lehet használni a szerkezetet, tehát csak és kizárólag a tulajdonosok saját szórakoztatására lehet azzal száguldozni versenypályákon – legalább valami öröme legyen annak, aki 1,2 millió dollárt fizet az autóért. Az autót építő Multimac műhely műszaki vezetője szerint olyan gyors a Ford GT Mk II, mint bármelyik GT3-as versenyautó, és nagyjából olyan fürge, mint a LeMans-ban indított versenyautó maximális leszorító-erőre beállított aerodinamikával.

A GT Mk II esetén a maximális méretű leszorító-erőt érhették el a lehető legnagyobb légterelők, a mélyre engedett padlólemez használatával, a Michelin Pilot Sport GT abroncsokkal 2 g-s keresztgyorsulást tud elérni. Nincs szűkítő, ami a 3,5 literes V6-os biturbó teljesítményét korlátozná, így az 700 lóerőt – mintegy 150 lóerővel több a versenyautónál – tud, automatikus vízpára-befecskendező aktiválódik magas üzemi hőfokon. Az utcai autóhoz képest 90 kg-mal csökkentették a tömeget, megtartották a karbon-kerámia fékrendszert.

A meglehetősen magas vételár és a használati korlátozások ellenére se a Ford, se a Multimac Motorsport nem fél attól, hogy nem sikerül gazdára találni mind a 45 autónak.