Épp hogy pénteken délután megérkeztek szálláshelyükre a XVII. Kőteleki Terepjáróautó Találkozó résztvevői, autók, motorok, kvadok, s vagy félszáz induló, regisztráltak s megkapták az eligazítást, sötétedés után máris nyomhatták feltuningolt járgányaik gáz(olaj)pedáljait, s nyomulhatott is az első megméretés, az éjszakai trophy.

Aznap éjjel alig pihentek valamicskét a versenyzők, szombaton kora reggel máris várt rájuk az újabb kihívás, a szalonsofőröknek teljesíthetetlen, az adrenalinfüggő triálosoknak kötelezően végrehajtandó akadálypálya.

A négykerék-meghajtású négykerekűeknek három géposztályban tűzték ki a triálpályát. „Nem vak(merő) ez a fickó, hanem bátor” – érkezett a vidám beszólás egy nézőtől az elszánt kocsitiprókhoz, akik valóban merész akarattal bömböltették minden részén fellovasított terepfutójukat a kőteleki agyagbányában. Az autók hihetetlen erővel, felizmozott futóműveikkel, falakat mászva, már-már a borulás határán egyensúlyozva dübörögtek lejtőn fel, s le.

Nem a gyorsaság, hanem az ügyesség, a logika és a lóerő osztotta el a helyezéseket. A délutáni sárgyorsulás és sárfutás a rekkenő hőségben már csak a hűvösebb pályatalaj miatt volt vonzó, egyébiránt már egyetlen járgányt és versenyzőt sem lehetett felismerni az egyformán sárfeketére festett kasznik alatt.

Bózsó László főszervező kimerülten nyugtázta, hogy idén is kiválóra minősítették a rendezvényét, majd pedig aznap estefelé már meg is kezdte a jövő évi 18. Terepjáróautó Találkozó szervezését…