Szép és gyors autókat gyártott a Maserati már 1971 előtt is, de a merev hátsó hidas autói nem mindig állták a lépést a már független hátsó felfüggesztést használó konkurenciával. A helyzet egy csapásra megváltozott, amikor 1971. március 11-én a Genfi Autószalonon bemutatták első középmotoros utcai sportkocsijukat. A Bora nevű kupé felépítését a tíz évvel korábban debütált és különleges vázszerkezete miatt Kalitkának becézett Tipo 63-astól örökölte, de saját vázat kapott, amely körben független felfüggesztést használt.

A jobb légellenállás miatt kapott bukólámpákat az orr, a váltó ötfokozatú egytárcsás, száraz tengelykapcsolóval, tárcsafékek lassítják a száguldást és teleszkópos lengéscsillapítók gondoskodnak a megfelelő tapadásról. Világújdonság volt a 76 mm-es hosszon állítható pedálhelyzet, ami megkönnyítette az ideális vezetési pozíció kialakítását. A pörgős 4,7 literes V8-as 310 lóereje (6000/perc) 280 km/órás tempót meghaladó csúcssebességet tett lehetővé, 1973-tól lett elérhető a 4,9 literes blokk 320 lóerővel (5500/perc).

Az Italdesign felelt a fejlesztésért is, Giulio Alfieri volt a főmérnök, aki a Citroën – a Maserati márka tulajdonosa – hidraulikarendszerét a fékek, a bukólámpák, az ülés- és pedálállítás működtetésére használta. Az első prototípusokon még MacPherson rugóstagos első felfüggesztést alkalmaztak, de a sorozatgyártásra már kettős keresztlengőkaros rendszerre váltottak a jobb kormányreakciók miatt. A megjelenés Giorgetto Giugiaro munkája, aki rozsdamentes A oszlopokkal és tetővel tette különlegessé a külsőt.

A Maserati Bora vázszerkezetét és orrát használták fel a Merak típus megalkotásához, az a Citroën SM V6-os blokkját kapja, a rövidebb motor miatt két pótülést is el tudtak így helyezni az utastérben. 1971-1978 között 564 darab Borát gyártottak.