Olyan, mint az ingyencirkusz. Van itt minden, csak tessék, tessék. Van csattanás, üvegcsörömpölés, ijedt autós, talán még vér is, csak tessék, tessék. Lehet kérem nézni, ingyen van, nincs unalom, ez itt az élet sűrűje. Lesz vijjogás is, mentők és rendőrök jönnek, szakszerű mozdulatokat tesznek. Igazán kár, hogy nem hallani, hogy mit beszélnek. És lám, milyen sápadt az az autós, persze, lehet, hogy részeg.
És tessék, csak tessék! Itt vannak már a későn jövők is. Ők is kíváncsiak, kérdeznek, tudni akarják, mi történt, hogy történt, mi lett az emberekkel. Nekik el lehet mondani, még ki is lehet színezni, hadd hüledezzenek, aztán első ámulatokból felocsúdva hadd adják tovább a hírt. Az indulatos néző-bántásért szíves elnézést kérünk. Nem akarunk senkit sem sértegetni, tudjuk jól, a baleset szokatlan esemény, az ember pedig kíváncsi mindenre, ami rendkívüli. Csak hát a napokban is majdnem elgázoltak egy nézőt, akit annyira vonzott a baleset, hogy gyermekével sétált az autók elé.
Péntek délutáni csúcsforgalomban történt az egyik budai főútvonalon. Hogy a balesetet mi okozta, nem tudjuk. A villamosok már álltak, mire kocsinkkal odaértünk, a sínen egy ember feküdt barna csomagolópapír alatt. Vér és papír alól kilátszó összepiszkolódott ruha. A rendőrök helyszíneltek, a hátuk mögött a sínen rohammentő állt, sajnos tétlenül, személyzetének már nem akadt dolga. Mivel a baleset a villamosok forgalmát bénította meg, az autók továbbjuthattak volna mindkét oldalon. De csak araszolhattak, a kíváncsiak olyan sokan lettek, hogy a tömeg lefolyt a járdáról, már az úttest nagy részét is elfoglalta, és csak állt, várt.
Nem hihetjük, hogy a színjátékra vártak. Nem érezték magukat ingyencirkuszban, ez nem bohózati jelenetekkel kecsegtető koccanás volt. Az emberek megrendülten álltak. Döbbenten, hitetlenkedve, hiszen mindenki tudja, hogy a közlekedés veszélyes, balesetekkel jár, de hogy ilyen kézzelfogható a megsemmisülés, hogy pont itt halhat meg egy ember – ez mindenkit megrázott. A tömeg szaporodott, a kényszerből leállt villamosok ontották az utánpótlást, az autósorok végtelennyire nyúltak. Végül a tehetetlenségre kárhoztatott mentősök valamelyike elégelte meg a visszatérő veszedelmet és a mentőautó hangszóróján át kérte az embereket: „menjenek a járdára, mielőtt újabb tragédia történik”. Alig néhányan mozdultak. Egy anyuka három év körüli fiával a sínek felé lódult, a csomagolópapírhoz sietett, aztán olyan váratlanul fordult meg, maga után rántva a gyermeket, hogy egy Lada kis híján munkát adott a mentőknek.
Mindenki láthatta, aki baleseti helyszínre keveredett, hogy a szerencsétlenségek újabb veszélyes helyzeteket szülnek. Nem is csoda, az ütközés helyén leállított autók eltorlaszolják az utat, a földre potyogott üvegszilánkra, karosszériadarabokra sem szívesen hajtanak az autósok. A nyomokat is meg kell őrizni. A fennakadt forgalom pedig további veszélybe kerül az autósok bámészkodása miatt, és a veszélyt sokszorosára fokozza a gyalogosok úttesten ácsorgása. És mit lehet tenni? Az autósoknak okosan vezetni, hogy az akadályok között is továbbjussanak, a gyalogosoknak tudomásul venni, hogy a baleset után is érvényes a Kresz. A kisebb, személysérüléssel nem járó balesetek részesei állítsák autójukat félre, úgy intézzék el a papírmunkákat. Még lenne egy jó megoldás. Csak azért, hogy ne álljanak meg a bámészkodók, ne okozzunk balesetet.
(f-i)
Favics Péter felvétele
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
