Dr. Szalay Péter, Kisbér rendőrkapitánya hívta meg a 13-as és a 81-es számú főutak melletti földeken működő hét vadásztársaság és az érintett önkormányzatok vezetőit, továbbá a közútkezelő cég képviselőit, hogy közösen gondolkodjanak annak érdekében, miként lehetne csökkenteni az ilyen tragédiák számát.

A városháza tanácstermében sok figyelemre méltó információ hangzott el, amit jó lett volna hallani mindenkinek. Főleg azoknak, akik nem veszik komolyan a vadveszélyt jelző táblákat, bár azt a szakemberek is elismerték, hogy ezek sűrűbb kihelyezésével sem lenne megelőzhető mindig a szarvasokkal és vaddisznókkal, meg a kisebb testű állatokkal való ütközés.
Hasznosabbnak tartották néhányan az elrettentő fotók kiplakátolását, vagy azt, hogy az utak közelében a gazdák olyan növényeket termeljenek, melyeket a vadak nem szeretnek. Kiderült az is, hogy a veszélyes állatok nagyobb számban történő kilövése sem lehet megoldás, mert a vadásztársaságok számára megszabják, hogy mettől meddig gyéríthetik az állományt. Ha kevesebbet vagy többet kapnak puskavégre, egyaránt megbüntetik őket.

Kisteleki József, a közútkezelő zrt. helyi vezetője egyebek mellett elmondta, hogy a vadveszélyt jelző táblákat ők megpróbálják még láthatóbbá és figyelemfelkeltőbbé tenni, főleg azokon a szakaszokon, ahol eddig több ilyen baleset történt, mint máshol. Javasolta vadriasztó prizmák felszerelését is, továbbá azt, hogy az erdős részeken mindenki sokkal lassabban haladjon, mint amennyivel lehetne.
A vadászok szerint kritikusak a nyári és téli óraátállítási időszakok, továbbá az agancshullás ideje, amikor a szarvasok értékes fejkoronáit gyűjtők szervezetten járják az erdőt nappal is, s megzavarják az állatok életritmusát, akik ilyenkor egyik helyről a másikra menekülnek, gyakran az országutakon át.
Ezzel kapcsolatban hangzott el a legjobb kérdés, ami így szólt: A vadászok fegyvereinek ropogásai nem zavarják meg a vadakat? Csak a csendben sétálgató agancsgyűjtők? Dehogynem! – Ez volt az őszinte válasz. Ám ettől függetlenül az is igaz, hogy e fórum mindenképpen hasznos volt, s bizonyára lesz eredménye is. Az viszont itt is kiderült, hogy az ilyen balesetekért is a migránsok, vagyis a menekülő vadak a felelősek.

Speciális prizmák is segíthetnének
Az egyik javaslat szerint több vadriasztó prizmát kellene felszerelni az utak közelében, és ellenőrizni azok hatását az állatok mozgására. Ezek az eszközök a gépjárművek fényét a menetirányra merőlegesen fordítják el, így az autók elhaladásakor stabil optikai „riasztókerítés” jön létre, mely a vadakat az út mellől másfelé tereli. Mivel ez a berendezés a kocsik lámpáinak sugarait az út melletti terepre veri vissza, a járművezetőt nem vakítja el a visszaverődő fény. Egyesek szerint a prizma tartósan ellenáll a környezeti hatásoknak, a nagy hőingadozásnak, de még az útsózás maró hatásának is. Ezzel szemben mások határozottan azt állítják, hogy nem érnek sokat. Kisbér környékén azért ki fogják próbálni.

Fotó és videó: ADAC