Az M0-s félkör-gyűrű szélesítés alatt álló déli szakaszán próbálhattuk ki az eRuf tudását a meghívó szerint. A tükörsima (még nincs hosszanti csíkokkal bevésve a kopóréteg) betonon elméletileg egy nagy gyorsításra és egy laza visszagurulásra lett volna lehetőségünk.
Kicsivel hamarabb érkeztem meg a helyszínre, így végignézhettem, hogyan állnak ki az autóval a kamionból. Hát jó óvatosan. Az extra hosszúságú rámpa mellett a teherautó első tengelyével egy 25 centi magas dobogóra is felállt. Így is csak millimétereken múlt, hogy nem koccolta le a spoilereit a gép. Hát igen a Ruf autógyár (a világ legkisebb cége, amely saját alvázszámmal bocsájthat ki autókat) nem igazán köt kompromisszumokat.
Három, felirat nélküli nyomógomb a váltókar helyén, és a fordulatszámmérő helyett a sebességmérő van középen
Amíg a többiek azon izzadnak, hogyan érjenek el minél nagyobb hatótávolságot, addig a német manufaktúra a teljesítményre koncentrált. A Siemens segítségével egy 244 lóerő csúcsteljesítményű elektromotort építettek a karosszéria hátuljába, a felszabaduló teret meg igyekeztek teljes egészében lítium-ion akkumulátorokkal megtölteni. A 29 kWh kapacitású teleppel ideális körülmények között 150 km a hatótávolság, de ennél sokkal izgalmasabb érték a 220 km/órás végsebesség.
Nem a lemondásról szól az eRuf, hanem a vezetési élményről
Azzal tisztában voltam, hogy ezt nem fogom elérni, de azért szerettem volna száz fölé menni a géppel. Másodikként ültem be a volán mögé, és az anyósülésen helyet foglaló gyári embert már azzal kikészítettem, hogy a kormányon szerettem volna állítani. Ne nyúlkáljon, jár a motor – jött a megrovás a német és az angol nyelv érdekes keverékén. Nem is a gyújtáskulcsot birizgálom, a kormány magasságát szeretném állítani, válaszoltam. Azt nem lehet, ez egy prototípus. Hát jó, az egyenes vonalú gyorsulást kibírom nem ideális vezetési pozícióban is.
Túltöltötték a hűtőfolyadék-tartályt, egyébként nincs semmi látnivaló a motortérben
Az eRuf-ot azonban nagyon féltette a mitfáhrerem, azt mondta, hetven-nyolcvannál ne menjek gyorsabban. Én furán néztem rá, de ő a mereven előre bámult a messzeségbe, kerülte a szemkontatkust. Hát jó, legyen. Ha ennyi, akkor ennyi. A visszaúton még azt is megjegyezte, hogy ugye, milyen halk a gép? Tök jól lehet például zenét hallgatni. Nem tudom. Ha én zenét akarok hallgatni, veszek egy Mp3 lejátszót, netán egy mini hifit. De nem egy Ruf-ot.
A nálam később autózókat már 100 fölé és messzebbre engedte a gyári ember. Ők biztos élvezték a dolgot…
Azt tehát nem tudtam meg, milyen elektromos autó az eRuf, amelynek a fejlesztésébe besegített a Siemens is. Az azonban kiderült, hogy Mp3 lejátszónak nagyon rossz, mert a menetszél bizony hangos kivett tetőpanelokkal. Ugyanez igaz a Tesla Roadsterre is, de azzal legalább lehet nagy (megengedett) sebességgel közlekedni, és az eRuf-fal ellentétben megvásárolható is.
