20 évvel ezelőtt tett egy kirándulást a luxuskategóriába a népautó elnevezésű márka, a Volkswagen összesen 4 modellfrissítéssel tartotta életben a 2002-ben bemutatott Phaeton típust, amelynek még az utódát is elkészítették, azonban 2016-ban úgy döntöttek, nem viszik sorozatgyártásba a Phaeton D2-est – a TDI-botrány idején járunk, épp megszületett a döntés a konszern elektromos átállításáról, és minden nem létfontosságú projektet leállítottak.

A teljesen működőképes prototípust azt követően építették meg, hogy a házon belüli szelekció során a 4 induló pályaműből kiválasztották a legjobbat, azt, amelynél a külsőt Marco Pavone, a belsőt pedig Tomasz Bachorksi készítette el; ma ők a formatervező részleg külső illetve belső megjelenésért felelős vezetői, akiknek a munkáját Jozef Kaban, a Volkswagen Design vezetője irányítja. Az idestova 6 éves újdonságot az MLB alapra építették fel, és még azelőtt elkaszálták a projektet, hogy az igazgatótanács tagjai kipróbálhatták volna a járművet mozgás közben.

Maga a Pheaton 2002-es bemutatásakor 5,06 méteres hosszával, 1,90 méteres szélességével és 1,45 méteres magasságával az akkori vetélytársakhoz igazodott, de azoknál visszafogottabb megjelenést kapott. Az utastérben bőr, fa és króm határozta meg a hangulatot, no meg a huzatmentes légcserét lehetővé tevő szellőzőrendszer, készült sofőrös kivitel is 120 mm-rel nyújtott karosszériával. Az ajtók és fedelek alumíniumból készültek, és nagyon ügyeltek arra, hogy a keskeny illesztési rések mindenhol egyenletesek legyenek.

A luxusautó gyártására Drezdában építettek fel egy üvegfaló gyárat, ahol fehérbe öltözött és túlnyomórészt kesztyűt viselő szakemberek szerelték össze az autókat – volt, hogy besegítettek a Bentley gyárnak is, ha Crewe nem bírta kapacitással. A motorválaszték az extrémekről szólt: a kisebbik benzines 3,2 literes V6-os volt 241 lóerővel, az alternatíva a 6,0 literes W12-es 420 lóerővel, a kis dízel a 3.0 V6 TDI 245 lóerővel, az alternatíva az 5,0 literes V10-es TDI 313 LE/750 Nm teljesítménnyel.