Meghökkentő, ritka bogarak a kaposvári székesegyháznál

– De miért éppen Bogár? – tette fel a kérdést a nagyjából huszadik autó körbejárása után egy háromévesforma szőke kisfiú, ám édesapja elmagyarázta neki: olyan púpos az autó háta, mint egy jobbfajta hatlábú kitinpáncélosé. A gyerek láthatóan nem igazán tudott átkötni a rovaroktól az autókhoz, ám a látvány érezhetően orvosolta problémáját.

Merthogy látnivaló akadt az immáron hagyományos, az idén Kaposváron már kilencedszer megrendezett nyárvégi Bogár-találkozón, ahol a szombat déli főtéri negyvenöt fok sem riasztotta el a márka szerelmeseit, hogy megmutassák kedvenceiket egymásnak, na és az érdeklődő laikusoknak. A székesegyház szépen körbevették a nem ritkán hatvan évesnél is idősebb autók: az 1953 előtt gyártott osztott ablakos első tömeggyártott szériából négy is akadt, s úgy tucatnyi is betöltötte már az 55. évét, hiszen a második sorozatból valók mint 1957 előtt készültek. Adolf Hitler náci diktátor 1934-es ötletét, mely szerint szükség lenn egy igazi, megfizethető népautóra Fredinand Porsche valósította meg, s már 1938-től gyártották az eredeti nevén Volkswagen Type 1-et, ám az idehaza csak Bogárként, őshazájában Käferként becézett, s az elmúlt háromnegyed században a világ legismertebb autójává vált kocsit, melyből 2003-ig, amikor a mexikói Pueblában legördültek az utolsó klasszikus formájú Bogarak a futószalagról – természetesen az eredeti világoskék és krémszínben – több mint 21 milliót készítettek.

Szombatra Kaposvárra ebből jó néhány tucatnyi jutott, a Németországból nemrégiben behozott fullextrásan felújított modelltől – melyért állítólag 25 ezer eurót, azaz cirka hétmilliót, vagyis egy új alap Passat árát, vagy éppen kétmillióval többet, mint egy új Beetle… – szurkolt le a fanatikus gyűjtő-tulajdonos.

– Két és félmillió alatt nehéz kihozni egy felújított Bogarat – magyarázta meghökkenésemet látva Gölöncsér Attila, a rendezvény főszervezője, aki maga is két Bogárral, valamint egy gyönyörűen felújított kisbusszal vett részt a találkozón. – Három-ötszázezer forint egy roncsállapotú kocsi, melyet minimum kétmillióból lehet működőképes állapotba hozni.
Alsó hangon. Mert eredeti alkatrészből is többféle gyártmány kapható, persze különböző árkategóriában, aztán százezres különbségek lehetnek a fényezésnél, a belső kárpitnál és még megannyi, sokszor nem is látható helyen.
– Ez sajnos csak egy apró dzsembori – nézte a beszélgetés közben az autók között bámészkodókat Gölöncsér Attila –, voltam olyan Bogár-találkozón Ausztriában, ahol 2600-am jöttünk össze, Belgiumban pedig tavaly 2300 után nem adtak sorszámot a kocsiknak, de biztosan többen voltunk háromezernél.

S hogy mitől ilyen népszerű a VW Bogár? Egy gyors közvéleménykutatás alapján a többség a kocsi formájába, egyszerűségébe szeretett bele, emellett azon kevés régi autók közé tartozik, melyek a mai közlekedésben is kiválóan megállják helyüket.
– Hárommillió forint alatt ma sem kapni normális kocsit – magyarázta Csaba, aki egy 1956-os Bogár büszke tulajdonosa –, s azokhoz hozzá sem tud nyúlni az ember, ezen pedig az apróbb javításokat bárki el tudja végezni, nem kell hozzá autószerelőnek lenni.
– Kétféle ember van a világon – vette át a szót Balázs. – Az egyik valami elképesztő egyediségre vágyik, ám ehhez autóban a felső tízezerhez kell tartozni. A másik pedig valami nagy családias tömegben érzi jól magát: ilyen a bogarasok társadalma. S nem mellékesen – mutatott körbe, ahol jónéhány autót egyedi kiegészítőkkel, például síléccel dobott föl tulajdonosa –, ezzel kicsit az elsőben is kiélheti magát az ember. Mert a jó Bogár olyan, mint a gazdája, tükröződik benne a tulajdonos egyénisége. Még ha sokmillió ilyen autó is fut az utakon.