Az 1963-as Le Mans-i 24 órás autóversenyre készítette el a Ferrari a 330 LMB, azaz Le Mans Berlinetta versenyautót, a brit Mike Parkes volt a projekt főmérnöke. Három bal- és egy jobbkormányos példányt építettek a 390 lóerős V8-as motorral szerelt autóból, három állt rajthoz a versenyen, és csak egy ért célba – az ötödik helyen.
A brit Edward Carter Ferrari rajongó igazi különlegességgel akarta gyarapítani gyűjteményét, és eredetileg ő is egy 250 GTO utánzat építésében gondolkozott, azonban Terry Hoyle 330 LMB-szakértő meggyőzte arról, hogy inkább egy sokkal ritkább autót építsen magának. 2010. novemberében egy jobbkormányos, 1964-es Ferrari 330 GT 2+2 vásárlásával indult a projekt, az RS Panel cég lett megbízva a karosszéria átalakításával, a térváz és a karosszéria megrövidítésével. Ehhez nem csak fényképek jelentették a mintát, de Terry Hoyle és Ed Carter New Yorkba utazott, ahol a 4725-ös alvázszámú, eredeti jobbkormányos autóról vettek mintát kartonpapír segítségével. Azonban a projekt 2015. szeptemberében félbeszakadt, amikor Ed Carter közúti balesetben életét vesztette.
Itt jön a képbe a Bell Sport&Classic nevű cég, amely az 1989-ben alapított Bell Classics tevékenységi körének kibővítésével jött létre, és amelynek tulajdonosa úgy gondolta, hogy a félbemaradt 330 LMB projekt kitűnő alkalom arra, hogy világszerte hírt adjon a vállalkozás képességeiről. A karosszérián rajta voltak a sárvédők és a tetők, de az ajtókról még hiányzott a borítólemez; végül több hétig dolgoztak ezeken, mert meg kellett erősíteni őket, hogy jól csukódjanak – a versenyautónál ez nem szempont. Három év alatt készült el a karosszéria (beleértve az egyedi fényszóróüvegek és hátsó szélvédő legyártását is), a Rosso Corsa fényezést 10 hét alatt készítették el, az első sárvédőkre – ahogy anno a Ferrari is tette – kézzel festették fel a márkajelzést. Eredetileg egyszerűen szürkére festették a teljesen csupasz utasteret, a gyári autók a nyolcvanas években kaptak utólag padlószőnyeget, ezt reprodukálták a replikánál is.
A Colombo V12-est teljeskörűen átalakították, a lökettérfogatát 2953 köbcentiről 3967 köbcentire növelték, egyediek a vezérműtengelyek, a vezérműház, a vízpumpa, az olaj- és üzemanyagtank, az olajcsövek – száraz karteres olajozásra tértek át. Hat darab új karburátort gyártottak az eredeti Weber 42-esek helyére, a beállítást követően a motor teljesítménye 390 lóerő 7000/percnél, nyomatéka 406 Nm 6000/percnél – pontosan annyi, mint a gyári eredetinél. Teljesen felújították a kiindulási alapot jelentő 330 GT 2+2 felfüggesztését, de kihagyták belőle az eredeti 330 LMB versenyautó Panhard-rúdját és Watts-rudazatát. A gyári négyfokozatú váltó helyére egy 330 Mk2-esből származó ötfokozatú kézi kapcsolású váltót szereltek, ami nagyban javítja a használhatóságot.
Hasonló célt szolgál a második hűtőventilátor, a nyomatékosabb indítómotor, az elektronikus gyújtás, az elektromos benzinpumpa, a modern feszültségszabályozó. Különleges részlet a gyári eredeti, külsőleg szegecselt üzemanyagtartály, amelyen belül egy modern benzintankot rejtettek el. Biztos, ami biztos, beépített tűzoltórendszer vigyáz a Bell Sport&Classic által készített Ferrari 330 LMB-re.
