Örökzöld téma olvasóink között a fizetős parkolás, és nagyon úgy tűnik, soha nem ér véget a városrendészek-közterület-felügyelők és a sofőrök közötti „taktikai csatározás” sem. Kecskeméten tavasszal-nyáron a parkolási rendszer újraszabása kavart hullámokat. Noha az új rendelet több kedvezményt is hozott, mégis a legtöbben arra kapták fel a fejüket, hogy bizonyos utcákban minimális mértékben ugyan, de nőtt a parkolási díj, és hogy pár utcát bevontak a fizetős zónába. Szerkesztőségünk kapott olyan levelet, amelynek írója felvetette: ha a Mercedes-gyár miatt egyre csak nő Kecskemét bevétele, akkor egyáltalán mi szükség van a parkolódíjakra, pláne a parkoló övezet bővítésére? Majd amikor nemrég a városrendészek – élve régóta meglévő jogkörükkel – elkezdték büntetni a szabálytalanul balra kanyarodókat, a sofőrök arra panaszkodtak, hogy az egyenruhások „lesben állva” vadásznak a vétkező autósokra. Sok telefont kaptunk már amiatt is, hogy a városrendészeknek vannak kiszemelt területei, ahol rendszeresen megjelennek, mert jól tudják: a kevés parkolóhely miatt biztos lesznek szabálytalankodók.

Úgy döntöttünk, most a városrendészek szemszögéből is megnézzük a helyzetet, és kiderült, bizony a sofőröket sem kell félteni a „játékban”. Csíkos Imre, a Városrendészet vezetője néhány egészen elképesztő történetet osztott meg lapunkkal, mikor arról kérdeztük, milyen trükkökkel igyekeznek kibújni a fizetős parkolás alól az autósok, és miféle ürügyekre hivatkozva próbálják elérni a büntetés elengedését.

Mint megtudtuk, a „nem volt elég aprópénzem, ezért elmentem váltani” az egyik leggyakoribb menstvárnak gondolt indoklás, a „csak 30 másodpercre szálltam ki az autóból” és a „csak öt percre ugrottam be a boltba” típusú magyarázkodások mellett. Sokszor elsütik a bliccelő sofőrök azt a kifogást is, hogy az érméjüket nem fogadta el az automata vagy hogy nem látták a „Várakozóhely” táblát, így nem voltak tisztában azzal, hogy a parkoló fizetős. Esetleg megemlítik, hogy bankkártyával akartak jegyet váltani, de az automata nem fogadta azt el. Van, aki a városrendészek empátiájára alapoz, és azt állítja, hogy rosszul lett, kórházba került, más cukorbetegsége miatt megszédült, bement a boltba élelmiszert vásárolni, és emiatt nem állt módjában tikettet venni. Ugyanebbe a körbe sorolható az az eset is, amikor egy állítólagos munkanélküli állásinterjúra sietett, és hogy ne késsen el, nem törődött a jegyváltással, vagy annak az anyukának a méltányossági kérése, aki éppen a hátsó ülésen szoptatta a gyermekét. Ezeknél a történeteknél nehéz eldönteni, megfelelnek-e valóságnak.

Kiszabott parkolási pótdíjak száma

2015. jan.1. – aug.31. 7623 eset
2016. jan.1. – aug.31. 9609 eset

De meseszerűbb, mókásabb, sokszor egészen pofátlannak mondható „dumák” is előfordulnak. Akadt már olyan potyázó, aki kijelentette: hasmenése miatt kellett sürgősen otthagynia az autóját. Más egész kis sztorit előadott arról, hogy elindult az automatához, de közben a rendőrök igazoltatták, majd elő is állították, és ezért csak két nap múlva tudott visszamenni a gépkocsijához. Ehhez képest már meg sem lepődnek a városrendészek, ha azt hallják, hogy a megbírságolt autóst – legalábbis elmondása szerint – a bíróságon tanúként hallgattak ki, és elhúzódott a tárgyalás. Nem egyszer került elő az a szöveg, hogy a gépkocsi lerobbant, nem lehetett vele kiállni a fizetős parkolóhelyről. Nehezen tudjuk elképzelni, hogy a városrendészek ne mosolyodtak volna el, mikor azt hallották, hogy a büntetést sérelmező a kozmetikai kezelés elhúzódásával mentegeti magát. De talán a legextrémebb ürügy a nemfizetésre az volt Kecskeméten, amikor a spórolós sofőr felhívta a városrendészek figyelmét, miszerint nemrég napkitörés volt, ezért a berlini atomóra elállítódott, és így a felügyelők eszköze nem a valós időpontot mutatta.

Csíkos Imre hozzátette: van olyan autóvezető is, aki nem vesztegeti az időt holmi magyarázkodásra, egész egyszerűen elhajt az ellenőrzés során, és nem engedi, hogy a városrendészek kitegyék a pótdíjas értesítőt a szélvédőre. Külön kategóriát alkotnak a „kiugrálósok”. Ők azok, akik nem vesznek jegyet olyan helyen, ahonnan belátják az utcát, és ha észreveszik a közeledő ellenőröket, akkor kipattannak a kocsiból, és szaladnak az automatához, buzgón állítva, hogy épp most álltak oda a parkolóba. „Továbbfejlesztett változat”, amikor a sofőr nem kiugrik, hanem elindít egy mobilparkolást a telefonjáról – aztán ahogy a városrendészek elmennek, leállítja. Igaz, az ilyen bliccelők legalább alkalmanként fizetnek.

Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!