A Corvette mindig is abban volt jó, hogy az európai sportkocsikkal összemérhető, vagy annál jobb teljesítményt nyújtott féláron. Az utóbbi években megsokszorozódott az egzotikus, far-középmotoros sportkocsik száma, így szinte természetes, hogy az új Corvette C8 Stingray ezeknek kíván konkurenciát állítani azzal, hogy orr-középmotoros felépítésről far-középmotoros felépítésre vált.
Már a hatvanas-hetvenes években készültek ilyen tanulmányok, de azok drágaságuk miatt nem kerültek sorozatgyártásra, a nyolcadik generációhoz azonban mindent újonnan fejlesztettek, így nem jelentett jelentős többletkiadást a váltás; a sorozatgyártás továbbra is Bowling Greenben történik túlnyomórészt kézi munkával.
Amíg az előző generáció(k)nál mér érezhető volt, hogy a formatervezők kezdenek kifogyni az ötletekből, az új arányok és az oldalsó szellőzőnyílások miatt tud újat mutatni az éles forma. Például azt, hogy a korábban csak a ZR1-es csúcsmodell számára fenntartott üvegablakos motorháztető immár alapfelszerelés. Ebből következően a formatervezők a motort is kezelésbe vették, a szelepfedélen kívül a látható vezetékeket is ő jóváhagyásukkal helyezték el a mérnökök a motortérben. A teljesen új, alumínium térváznál odafigyeltek arra, hogy alacsony legyen a küszöb, ami nagyban megkönnyíti a ki- és beszállást. A nagy méretű hátsó magyarázata, hogy nemcsak elöl, de itt is van csomagtér, golfzsákot lehet itt keresztben szállítani, illetve ide helyezhető a kivehető tetőpanel – 356,8 liter a két csomagtartó térfogata.
Az utastérben igyekeztek mindent összehozni, teljesen digitális a műszeregység, érintőképernyő helyettesíti a klasszikus középkonzolt, de a megmaradt fizikai kapcsolókat is látványosan, az utas melletti merevítőn felsorakoztatva helyezik el. Új, hogy jobbkormányos változatban is gyártják majd a C8-ast. Alapfelszerelés lesz az automatikus váltó, a piaci rajtnál ez nyolcfokozatú, duplakuplungos egységet jelent. Rövid az 1-es a jó rajt miatt, a 2-6 fokozatok egymáshoz közel vannak, így versenypályán lehet maximalizálni a tempót, a hosszú 7-8. a kényelmes utazást szolgálja.
A motor a small-block V8-as LT2 kódú változata, a kategória utolsó szívó V8-asáról van szó. Az eddigi motorokból csak a lökettérfogatot őrizték meg, száraz karteres olajozás miatt lehet alacsonyabbra beszerelni az erőforrást. A teljesítmény 497 lóerő és 630 Nm, illetve a Z51 csomag rendelésekor 502 LE/637 Nm – utóbbi esetben elektronikusan vezérelt önzáró differenciálmű is van a fedélzeten, amivel kevesebb, mint 3 másodperces 0-96 km/órá gyorsulást tud a C8 – korábban csak a 775 lóerős ZR1-es volt képes olyanra, mint az 500 lóerős Stingray. A telemetria-rendszer nagy felbontású videót rögzít – ha az adatbázisban lévő versenypályán megy az autó, akkor magától indítja a felvételt a rajtvonalnál. Gombnyomásra emelhető a kocsi orra, ezt el is lehet tárolni, így legközelebb már magától megemeli az orrát a Corvette az akadálynál.
Meglepetés az ár, hiszen korábban az óvatos becslések is 70 ezer dollárra taksálták az autót, ehhez képest 60 ezer dollár alatti (17,4 millió Ft) indulóáron dobják azt piacra az Egyesült Államokban; továbbra is igaz tehát, hogy az európai szuperautók teljesítményét nyújtja a Corvette féláron. A közeljövőben még kabrió karosszériával és a C8.R versenyautóval bővül a választék, feltöltött motorról egyelőre nem esett szó, de ami késik, nem múlik.
