– Tudsz itinert olvasni? – Nem!
Egy ilyen válasz után sofőrtársam akár vissza is küldhetett volna oda, ahonnan jöttem, de a szombati Gunaras Rallyn hiányosságom áthidalható problémának bizonyult. Varga Gáborral, alias Golyóval a kaposszekcsői minis, Urda Szilárd huszonéves autójába ültünk be, és teljesítettük a 107 kilométeres távot 40 másik Minivel, valamint 30 veterán autóval és motorral együtt. A mezőny a gunarasi hotel előtti parkolóból indult. Az angol kisautók Kapospula, a többiek Kaposszekcső felé vették az irányt.

Bejárták a térséget a rally résztvevői

Rally elnevezése ellenére a verseny nem gyorsasági, hanem inkább ügyességi próba volt, az pedig, hogy a szervezők mit is értettek a parasztolimpiai feladatok alatt, hamar kiderült. A minisek első állomásán, Kapospulán a Béke téri parkban kellett körbe tolni egy fűnyírót, rajta egy teniszlabdát egyensúlyozva. Lápafőn fakanálban kellett végig egyensúlyozni egy pingponglabdát az akadálypályán, Kocsolán, a Vendégház udvarán kétszázas szöget kellett egy méretes farönkbe kalapálni, míg Kurdon az önkéntes tűzoltók várták a társaságot egy kis fecskendős-célzós feladatra. Csikóstőttősön sokak kedvencének bizonyult a „részeges” labdaszedés, amikor is a csapatok egy-egy tagja a saját tengelye körül megtett tíz kör után iramodott neki, hogy begyűjtse a parkban szétszórt labdákat. Néhány köztes állomáson szintén adtak a teljesítéshez szükséges pecsétet, így Nakon, Szakcson, Döbröközön, egy kis Baranya megyei kitérő után Mágocson, illetve Tolnába visszatérve Kaposszekcsőn volt kötelező az áthaladás a gunarasi célba érés előtt.

Több generációs a Mini-társadalom

Bármerre jártunk, lelkes és kíváncsi helyiek fogadták az autókat. Üdvözlésüket viszonozva legalább annyit integettünk, mint az angol királynő egy számára átlagos nyilvános szereplés alkalmával, ám a találkozás nem merült ki ennyiben. A minisek ugyanis arra sem mondtak nemet, ha valamelyik állomáson azt kérték a gyerekek, hadd üljenek be a különlegességnek számító kisautók valamelyikébe. Egy kocsolai apuka pedig átszellemülten, az udvaron összegyűlt Miniket csodálva ennyit jegyzett meg: élmény ez a nap. A feladatoknál segédkező, vagy csak egyszerűen álmélkodni érkező emberek kedvességét, közvetlenségét Golyó sem győzte dicsérni. S mint mondta, ugyanez jellemző az egész minis közösségre is. Nyitott, barátságos, egymást segítő társaság, ami felől nekem sem maradt kétségem. Ráadásul határon átnyúló barátságok ezek, így a Gunaras Rallyra is érkeztek a résztvevők által már jól ismert szlovák és cseh minisek. A hazai Mini-tulajdonosok nagy részét a Mini Club Hungary fogja össze, jelenleg mintegy 130 tagja van a szervezetnek, amely 1989-es kísérleti, majd 1995-ös hivatalos alakulása óta több generációssá nőtte ki magát. A dombóvári találkozónak számos olyan résztvevője volt, aki gyermekeivel együtt érkezett, és akadtak fiatalok, akik szüleik révén még totyogó korukban kötöttek ismeretséget a Minivel. A mára legendássá vált autó iránti elkötelezettségét pedig mindenki betegségnek vagy szerelemnek nevezte, amelyről nagyon úgy tűnik, hogy gyógyíthatatlan kór, illetve soha el nem múló szenvedély.

A kanyarok hozták az igazi Mini-érzést

A Mini-érzést az 1974-es Innocenti Mini Cooperjében mögöttünk haladó Király Ferenc, a klub alapítója és örökös tiszteletbeli elnöke írta le a Golyó által csak kanyarvadásznak nevezett Kurd és Mágocs közötti szakasz után. Az 1-es rajtszámmal induló Király szerint öröm volt nézni, miként a kanyarok ívébe simuló Minivel együtt mi is – két, egymással teljesen ellentétes testalkatú ember – imbolyogtunk. Golyó ugyanis termetének köszönhetően érdemelte ki becenevét, és az aprócska autó jó háromnegyed részét elfoglalta, míg belőlem nem látszott más az ülés mögül, mint egy ide-oda dőlő fej menetszéltől kócolt hajjal. Király Ferenc Mini-érzéssel kapcsolatos véleményét erősítette meg a vele utazó Léber Ibolya, vagy ahogy mindenki emlegeti, Ibi mama is, aki szintén több évtizedes tapasztalatot tudhat maga mögött a Minit illetően. A 71 éves asszony a harmadik Minijét hajtja, de azt már 26 éve. Azt meséli, soha nem is akart másmilyen járgányt, és ez a márkahűség igaz Centi nevű, most is vele tartó kutyájára is, aki élete eddigi 11 éve során alig utazott más típusú autóban.

Varga Gábor „Golyó” és Kőváry Barna autós újságíró indította el járási körútjára a mintegy 70 veterán autóból és motorból álló mezőnyt Gunarasból (A szerző felvétele)

 
Szükség volt kombináltfogóra

Túránk során egyébként egyetlen egyszer szükség volt egy szerszámos beavatkozásra – a kombináltfogóval a kulcstartókarikára kellett visszailleszteni az apró, brit zászló díszítéses Minit. Az pedig, hogy végül hányadikak lettünk a rallyn, mindegy is.
 
Az üdülőtelepen sem volt hiány látnivalóban

A minis berkekben Szisziként ismert kaposszekcsői Urda Szilárd számos kisebb és regionális találkozót rendezett már, ezúttal a veterán járműveket összefogó Beréti Attilával és Faluvégi Józseffel szervezték meg az Autósok a civilekért családi hétvégét. A rallyn útnak induló járgányok mellett jócskán akadt néznivaló a gunarasi hotel előtti téren is. Ott parkolt ugyanis számos veterán autó, köztük egy Ford T-modell és egy Velorex is. A hétvége során emellett helyben volt kutyás bemutató, látnivalóként vonult a helyszínre rendőrségi és tűzoltóautó, volt baleset-megelőzési és ügyességi vetélkedő, a gyerekeknek kézműves foglalkozás, légvár, trambulin. A találkozón bemutatkoztak a járás településeinek hagyományőrző csoportjai és civil szervezetei is. Pénteken és szombaton pedig zenés programok zárták a napot.

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!