A kerékpárgyártó Laurin&Klement cég 1899-ben kezdett motorkerékpárok, majd 1905-ben autók gyártásába. A Voiturette A kedvező ár/érték arányával nyerte meg a vásárlókat, de már ekkor elkezdtek gondolkodni a második típuson, a kifejezetten az ügyfelek igényeire szabott BS 1908-ban mutatkozott be. Ezt luxusautónak szánták, orvosok és üzletemberek voltak a megcélzott vásárlók, akik hat tengelytávolság (1905-2380 mm között) és öt nyomtáv (1120-1300 mm között) közül választhatták ki a nekik megfelelő méretűt.

A technika új fejlesztésű volt, a Voiturette A és annak leszármazottaival ellentétben nem V, hanem soros kéthengeres motor hajtotta, az 1399 köbcentis blokk 10 lóerőt tudott. Az összesen 66 darab BS típusból 12 volt a sportosnak számító BSC változat, ennél ötödével nagyobb teljesítmény – 12 LE – állt a vezető rendelkezésére. Alaphelyzetben csak a járóképes alvázat szállította a gyár (ennek 5000 osztrák-magyar korona volt az ára), a standard kétüléses karosszériával 5500 koronát kértek az autóért.

A Škoda Múzeum 2016-ban jutott hozzá egy alvázhoz, majd az archívum alapján megállapították, hogy az egy eredeti, az 5635-ös motorszámú BSC maradványa. Kalandos története volt az autónak, amelyet az 1957 március 27-én bemutatott „Dědeček automobil” filmhez versenyautóvá építettek át, később más filmszerepek kedvéért a sárvédőit és a karosszériájának több részét is lecserélték – többször is. Azonban a technika jórészt az eredeti maradt, és végig működőképes állapotban tartották a gépet tulajdonosaik.

A Škoda Múzeum munkatársai az autó állapotát felmérve arra jutottak, hogy a technika kivételével nincs értelme mást megtartani, ezért teljesen új – az 1908-as dokumentumok és fényképek alapján a gyári eredetinek megfelelő – karosszériát építettek. A technikánál a főbb alkatrészek még a gyáriak, tehát a motor, a váltó és a hidak is a 110 éves darabok, amelyek a felújítást követően tökéletesen végzik a dolgukat.