– Jó eséllyel jövő tavasszal elkezdődik a HÉV-vagonok átalakítása, melyeknek prototípusa az én terveim alapján készült el – mondja Molnár Ádám formatervező, akinek útja e siker küszöbéig igencsak kacifántos volt.
Ádám eredetileg szobrásznak tanult, később a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemet elvégezve Berlinben dolgozott egy designstúdióban.
– Itt elektronikai eszközöket, például minőségi fülhallgatókat terveztem. Sajnálom, hogy egyetlen darabot sem hozhattam haza a fekete-fehér, letisztult vonalú „fülesekből”. Németország után Londonba kerültem, oda a szívem vitt, nem a szakmám. Nem szégyellem, mosogattam a briteknél. És közben figyeltem, láttam, tapasztaltam. Amikor hazajöttem, a Budapesti Közlekedési Központhoz (BKK) adtam be pályázatomat, a hatodik interjú után vettek csak fel mint formatervezőt. Ádám elárulja, az öt éve életre hívott BKK egyebek közt azt a célt tűzte ki, hogy a közlekedésszervezési kultúra hazánkban is nyugat-európai szinten működjön.
– Engem bíztak meg azzal, hogy tegyek „csodát” a kattogó, elavult, csúnya HÉV szerelvényekkel. Sokan úgy hiszik, csapatmunkában dolgoztunk, de gyakorlatilag egyedül voltam. Kaptam egy kocsit, majd’ százmillió forintot, egy háromoldalas célkitűzést és másfél hónapot, hogy a látványtervekkel előálljak. Sikerült végül, munkám pedig kivívta a szakma elismerését is. Három kocsit újítottunk fel, melyek egyelőre nem állhatnak forgalomba, a legkülönbözőbb engedélyek szükségesek még ehhez.
Kiderül, a megszépült vagonok jelenleg Szentendrén láthatók. A régi, sokéves, bevált vázrendszert megtartva új, kényelmes és mutatós külsőt-belsőt kapott a kocsi. A padlózat, a kapaszkodók, a klíma mind-mind egyedileg készültek, csak az üléshuzat mintáját választotta ki Ádám ki egy katalógusból.
Nem csak ez a végeredmény lett azonban tetszetős, egy másik (diploma)munkáért a Magyar Formatervezési Díj egyik különdíját is megkapta a fiatalember. Kérdésünkre, mi lesz a következő eszköz, mely a tervei alapján új külsőt ölthet, Ádám azt válaszolja, szeretne a közösségi közlekedéssel foglalkozni a továbbiakban is. És nem külföldön, hanem itthon.
– Sokan úgy vélik, szerencsés fickó vagyok, hogy harmincéves koromra ott tartok, ahol tartok. Szerintem azonban a szerencsének ehhez semmi köze. Amit az életemben el akartam érni, azért foggal-körömmel küzdöttem. A jövőben is ezt teszem, hogy ha majd megöregszem, a pálmafák alatt koktélt tartva a kezemben el tudjam mondani: érdemes volt kőkeményen tanulni, dolgozni.
Gyermekkorában eldőlt a sorsa
Molnár Ádám gyakran látogat haza Szolnokra. Természetesen „szakmai szemmel” is figyeli a város változásait. – Gyönyörű lett a Tiszavirág-híd, szebb lett a főtér is. Azt is megállapítottam viszont, hogy a közlekedési struktúra mit sem változott az utóbbi években, bár az utastájékoztatás terén komoly fejlődés tapasztalható. Szeretek hazajönni, de nem tudnék itt élni… – teszi hozzá a fiatalember, aki nevetve meséli, hogy gyermekkorában mennyit lógott a vasútállomáson, bámulva a vonatokat. – A sorsom talán már ott, akkor eldőlt… – vélekedik Ádám.
Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
