Ha lenne a föld kerületén egy aszfaltozott körpálya, akkor Csiba Oszkár buszsofőr ezzel a teljesítménnyel hetvenszer kerülhette volna meg glóbuszunkat. Mellesleg busszal, időnkénti megállókkal, napi nyolcórás alvással minimum 10 évnyi folyamatos vezetéssel teljesíthető ez a táv.

– Hány év aktív sofőrködés van emögött?
– Negyvenesztendőnyi, és már a sétálóidőmet töltöm, mert április végétől nyugdíjas leszek.

– Igaz, hogy kisgyerekkorától buszvezetőnek készült?
– Édesapám egyik jó barátja buszsofőr volt, s gyakran beültetett az ölébe, én meg foghattam a kormányt. Ez akkora élmény volt, hogy mindig vártam az újabb alkalmat, így 10 éves koromtól ez lett az életcélom. A hivatásos jogsit 19 évesen szereztem meg, s eleinte csak bódés teherautókkal szállítottam személyeket, Mohácsról, Komlóról Pécsváradra. 34 esztendeje pedig folyamatosan a Pannon Volánnál és jogutód cégeinél buszsofőrködöm.

– Merre buszozott a leggyakrabban?
– Kezdetben különjáratokat vittem külföldre, görög, török, belga, lengyel, csehszlovák, jugoszláv területekre, bejártam így fél Európát. 22 éve pedig Pécs–Kecskemét között ingázom.

– A baleseti mutatók alapján nem ez a vonal az egyik legveszélyesebb dél-magyarországi szakasz?
– A mi járatunk nem az 52-es úton át halad, hanem a Duna túloldalán, de azért ott is jókora határ menti teherforgalom van. Az is önmagáért beszél, hogy több mint két évtizede napi ötszáz kilométert vezetek. Ez az ezredfordulótól úgy néz ki, hogy reggel 4.20-kor indulok Mohácsról, és este 21.30-kor érek haza.

– Hogy viselte a család hogy szinte egész nap mindig úton volt?
– A helyzetet nehezítette, hogy ikergyerekeink vannak, így amíg picik voltak, nehéz volt velük a mozgás. A feleségem azonban tudomásul vette, hogy ez a munkám, és a barátaim is besegítettek a család szállításába. Ugyanakkor a párom is a sofőrködésnek köszönhetem. Akkor még helyi járatot vittem Mohácson, ő pedig a Corvin üzletházban dolgozott, s mindig kint sertepertélt, amikor arra járt a buszom.

– Évtizedek ugyanazon az útvonalon. Akkor, gondolom, név szerint ismerte a törzsutasok többségét.
– Számtalan barátom lett, a nyugdíjastól a középiskolásig. A legnehezebb éppen az a nyugdíjba vonulással, hogy most örökre búcsúzni kell kedves emberektől, a kedvenc Scania buszomtól és a jól bejárt útvonaltól is.

– Csaknem hárommillió kilométer balesetmentesen. Sosem volt veszélyhelyzetben?
– Dehogynem, rengeteg alkalommal. Ha a jó Isten, a szerencse nincs az emberrel, akkor ezt nem lehet így végigcsinálni. Elárulom, egy koccanásom azért volt a bajai hídnál, egy IFA fékezett be hirtelen előttem, de a hátul álló utasok észre sem vették, hogy elértem az ütközőjét. Olyan helyzetbe viszont igen sokszor kerültem, amikor vakarni kellett a fejem a megoldáson. Például gyakran földutakra tereltek, és leért a kocsi alja, vagy attól kellett félni, hogy elsüllyed a kerék.

– Mi következik most?
– Van autóm, szóval a vezetéssel nem kell szakítanom. Továbbá nagyobbra nyílik most egy másik világ: van a mohácsi szőlőhegyem egy jókora birtokom, akácossal, szőlővel, konyhakerttel, traktorral, birkákkal és nyulakkal.

Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!