Igazi taxispontosság! Bő 10 perccel hamarabb érkezett a megbeszélt időpontnál. Elvégre, ne az „utas” várjon. Nagy Zoltán negyvenedik éve fuvarozza a szolnokiakat, meg még akik beszállnak kocsijába. Negyven évvel ezelőtt a megyeszékhely volt az országban az első, ahol a Volán Taxi mellett más társaság is dolgozott, nevezetesen a „Szöv Taxi”. Ott kezdett. – Villanyszerelő a szakmám, de később már sofőrködtem a Vasipari Vállalatnál. Öt és fél évig jártam egy rissz-rossz Csepellel. Amikor jött az új teherautó, nem én kaptam. Megsértődtem, így kerültem a Szöv Taxihoz 1976-ban. Az első autóm egy Lada volt, aztán jött a Dacia. Maszekként Skoda 100, Volga, diesel Volga, 123-as Merci, 190-es Merci, 406-os Peugeot, ekkor az asszony is taxis lett, neki Fiat Brava, nekem VW Jetta. Elvittem egy hölgyet Kecskemétre kocsit vásárolni, akkor szerettem bele az Opel Vectra C-be, amit ma is használok. Ez már az utolsó.
– Emlékszik-e, milyen tarifával dolgoztak 1976-ban?
– Hat forintról indultunk, 3 forint 50 fillérbe került egy kilométer. Ma a Tisza és Gabriel Taxinál 350-ről indulunk, 240 kilométere. Hozzá kell tenni, hogy akkor 3 liter benzint lehetett tankolni az indulási összegből, ma egyet se. Nagy Zoltán elmondta, hogy a rendszerváltás környékén igen felkapott lett a taxizás. Igaz, volt, aki csak munka után, másodállásban dolgozott, de Szolnokon vagy 400 kockás kocsi szaladgált. Ő is elég sokat, mert az egyik Volgájába egy év alatt sikerült 134 ezer kilométer beletenni. Nagyon sok szolnoki művészt, színészt szállított, egyebek között Kibédi Ervint is. Felejtettek a kocsijában telefont, fényképezőgépet, meg még ki tudja, mit nem.
– Egyszer éjjeli fél 1-kor hívtak. Nem egy zagyvarékasi fuvarról volt szó. Közölték: – Már meg Portugáliába kéne menni. Rajtam ne múljon! Még aznap indultunk is. Kiderült, a hosszú taxizásnak egyszerű oka volt. Az illető félt a repüléstől. Arra már nem emlékszem, hogy hasonló ok miatt-e, de volt fuvarom Párizsba és Amszterdamba is. Egy házaspár pedig németországi börtönben raboskodó fiához utazott ki időnként.
– Aztán részeg embert szállított- e?
– Ajaj! – nevette el magát. – Azokkal is szót kellett értenem, legtöbbször sikerült. De volt, hogy nem. Egy kapatos férfi megkérdezte, mennyibe kerül Szandaszőlősre a fuvar. Mondtam neki, kábé 1000 forint. A híd után a körforgalomnál jártunk, elővett 600 forintot, közölte, többet nem ad, elég lesz nekem ennyi is. Az utast kitessékeltem pénzével együtt, gondolom, azóta már hazaért. Máskor az akkor még jól menő Pelikánból tartott hazafelé Besenyszögre egy ittas férfi. Egy szót nem szóltam hozzá, mert bóbiskolt. Egyszer felkapta a fejét: – He, aztán mire vágsz fel? Kollégák volnánk. Besenyszögön vagyok traktoros.
Éjjel dolgozik, nappal pihen
Bögyében van, hogy amikor hárman megtámadtak, akkor a bíróság nem tudta eldönteni, hogy ő támadt az utasokra, avagy azok őrá. Sajnálja, hogy a taxisok közötti legendás kollegalitás mar nem olyan, mint régen. Harmincöt esztendeje éjszakásként dolgozik, az úgynevezett „Bagoly-brigádban”. Mar megszokta, hogy nappal pihenget. Manapság kevés a fuvar, nincs pénz, inkább gyalogolnak az emberek. – A negyvenedik szilvesztert meg megcsinálom, aztán jövőre befejezem – morfondírozott a 69 éves taxis. – Szép, változatos taxiséletet hagyok majd magam mögött…
Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
