Hátára veszi a világot

Két év leforgása alatt szinte teljes európai haszongépjármű-kínálatát megújította a Ford! A Transit Custom (2013-as Év Haszongépjárműve), a Ranger (2013-as Év Pick-Upja) és a Transit Connect (2014-es Év Haszongépjárműve) után most a nagytestvéren, a paletta csúcsán trónoló Transiton volt a sor – már csak a Fiesta-alapú Transit Courier van hátra. Hogy a típus milyen fontos pozíciót tölt be a Fordnál, azt jól jelzi, hogy 1965-ös bemutatkozása óta nemrégiben legördült a hétmilliomodik Transit a gyártósorról. A negyedik generáció pedig már csak azért is mérvadó, mert világmodellnek tervezték, s hat kontinens 118 országában értékesítik majd: most először az észak-amerikai piacon is bevezetik, ahol a népszerű E-szériát nyugdíjazza. Ez magyarázatot ad arra, hogy miért is kapott ilyen „amcsi” stílusú hűtőmaszkot a nagyvas.

Mifelénk a 2 tonnás Transitok utódja nem kevesebb, mint 450-féle variációban létezik: csak a dobozos áruszállítókat háromféle hosszúsággal, kétféle tetőmagassággal, valamint első-, hátsó- vagy állandó összkerékhajtással lehet konfigurálni, a 2,2 literes Duratorq dízelmotor pedig 100, 125 és 155 lóerős teljesítményszinttel választható. Sőt, a szupertakarékos ECOnetic verziók (125 LE, start-stop, gyorsításvezérlés, sebességhatároló) számát hatra bővítették, ezzel a gyári átlagfogyasztás megmosolyogtató 6,4 litertől indul – opcióként akár Euro-6-os motorokkal is rendelhető a Ford.

A Ford személyautóiból ismerős a vezetői környezet. Az utaskabin csendes, csekélyek a menetzajok

A dobozos Transitok közös tulajdonsága, hogy rakterük mintegy 10%-kal nagyobb a korábbinál, a maximális befogadóképesség kiviteltől függően 9,5-15,1 m3 között változik, már a legkisebb L2/H2-esben is elfér négy, a legnagyobb Jumbo (L4/H3) kivitelben pedig öt Euro-raklap, s ennek megfelelően a padlón 3,0-4,2 méter hosszú tárgyak is szállíthatók. A hátsó, kétszárnyú raktérajtó 90, 180, vagy bizonyos modelleknél 270 fokban nyitható, míg a tolóajtót (felár ellenében mindkét oldalon) elhúzva a kategória legszélesebb, 1300 mm-es rakodónyílását kapjuk. A hátsó lökhárítóba integrált, kihajtható fellépő segíti a pakolást, éjszaka vagy sötét helyeken pedig hasznos lehet a raktér nagy fényerejű LED-es világítása. Felár ellenében seprűvel, slaggal könnyen tisztítható műanyag szigetelést kaphat a padló és fél- vagy teljes magasságú farostlemez burkolatot az oldalfal.

Az ülőlap alatt „csempészüreg” található, a támlarészt lehajtva laptoptartó vagy íróasztal keletkezik

Kemény munkára termett, de komfortos a Transit

A Ford 12 év átrozsdásodás elleni garanciát vállal a karosszériára, melyet a koccanásos sérülésektől masszív műanyag elemek védenek, és a lámpatesteket is magasra helyezték. Ezenkívül a vezető dolgát parkolóradar és tolatókamera is segítheti, meg aztán adaptív sebességtartó automatika akadályfelismeréssel, sávelhagyásra figyelmeztető rendszer, fáradtságfigyelés, guminyomás-ellenőrzés, statikus kanyarvilágítás, vagy éppen Ford Sync multimédiás egység is rendelhető a Transithoz – az okostelefonokat integráló, hangutasításokkal is vezérelhető rendszer baleset esetén automatikus segélyhívást kezdeményezhet.

A DIN/ISO szabványú rakományrögzítő pontok az oldalfalra kerültek, így teljesen sík a padló

Ez utóbbi mellett a műszerfal kialakítása is a márka személyautóiból ismerős – persze itt a felületek jóval nagyobbak, a műanyagok pedig haszonjárművesen kemények. A kormány magasságban és tengelyirányban is állítható, míg a vezetőülés elektromosan mozgatható és fűthető is lehet. Számos pakolóhely, pohár- és palacktartó biztosítja, hogy a sofőr otthonosan „belakhassa” munkaeszközét: ötletes a műszeregység feletti rekeszben található 12 voltos csatlakozó és USB-aljzat, a szerszámok vagy a laptop akár 230 voltos „konnektorból” is tölthető, a dupla utasülés lapja alatt jókora tárolóhelyet alakítottak ki, míg a támlarészt lehajtva íróasztalt kapunk.

A kategória legnagyobb, 1300 mm-es oldalsó rakodónyílása

A menetpróbán 400-600 kilós terheléssel vezettük a Transitokat, ismerkedésünket pedig kapásból a csúcson, a hosszú tengelytávos, magastetős, hátsókerék-hajtású, 155 lóerős dízelmotorral felszerelt Jumbo változattal kezdtük. Álló helyzetből segíti az elindulást – és csökkenti a lefulladási hajlamot –, hogy a kuplungpedál kinyomására a négyhengeres automatikusan megemeli az alapjárati fordulatszámot. Jól is teszi, merthogy eltart olyan 1800-2000/percig, amíg összekapja magát, ezután viszont a 385 Nm-es nyomatékkal magabiztosan viszi az óriást. Haszonjárműves viszonylatban a futáskultúra meglepően kellemes, vibrációk nélkül, simán jár a gázolajos és többnyire csendesen teszi a dolgát, legfeljebb hosszan kihúzatva emeli fel a hangját. Már-már személyautós a vezethetőség, a kormányzás kellően direkt és pontos, jól fordul a nagyvas, s terhelés mellett a rugózási komfort is rendben van.

A közel függőleges oldalfalak 10%-kal nagyobb rakteret eredményeznek. A több darabból álló hátsó lökhárítót sérülés esetén nem kell egyben cserélni

A rövidebb tengelytáv miatt a fronthajtású normál Transit (L2/H2) hátulja a fekvőrendőrökön és keresztbordákon már valamivel pattogósabb, nem is beszélve a szimpla fülkés, platós kivitelről. Előbbit a 125 lóerős TDCi-vel vezettük, ami kevésbé bizonyult megnyerőnek. A turbónyomás felépülése után érezhetően nem húz akkorát (átjön a 30 lóerőnyi és 35 Nm-nyi különbség), és mintha felül is hamarabb kifulladna. Emiatt többet kell kapcsolgatni a hatfokozatú sebességváltóval, de szerencsére a karja jól kézre esik, határozottan megvezetett és könnyedén kapcsolható – később rendelhető majd automata is. Kanyarokban egyébként ez is stabilnak tűnt, a menetstabilizáló rendszer szoftvere pedig amúgy is magában foglalja a visszagurulás-gátlót, az utánfutó-stabilizálást, a borulásvédelmet, az adaptív terhelésszabályzást és kanyarfunkciót is – ha a sofőr túl nagy sebességgel hajt be a kanyarba, biztonságos tempóra lassítja a járművet.