A legújabb Astra bemutatója kapcsán került reflektorfénybe az Opel álcázási technikája, hiszen néhány újságíró már a hivatalos – kora nyárra időzített – leleplezés előtt kipróbálhatta az új generációs kompakt autót. Három évtized tapasztalatai alapján készíti az álcázást az Opel, a manapság használt fólia különféle mintákkal és 3D-s hatású felülettel próbálja megvezetni az ember – és az optika – szemét.
Óvatosan kell bánni az álcázással, mert amellett, hogy annak a célja a végleges forma felismerhetetlenné tétele, az is fontos szempont, hogy a mérnökök által épp vizsgált alkatrész vagy paraméter (pl. utastér zajszintje) műszeres vizsgálatát ne zavarja. Fontos szempont a biztonság, a fényjelzéseknek minden irányból jól láthatónak kell lenniük – mielőtt egy álcázott Opel prototípust az utcára küldenek, egy TÜV-alkalmazott megvizsgálja, hogy az megfelel-e a közúti közlekedés feltételeinek.
Az aktuálisan használt álcafólia-generáció 60×40 cm-es darabokból áll, ezekből 60-70-et használnak fel egy kompakt autó álcázására. Noha meglehetősen rövid, alig pár hónapos az ilyen autók és vele együtt az álcázás élettartama is, fontos a megfelelő hőmérséklet- és UV-ellenálló képesség. Például az észak-Svédországban -40°C-on tesztelt autót repülővel átviszik a sivatagba, ahol akár +80°C is lehet, és eközben nem mozdulhat el, nem zsugorodhat egy centit se az álcázás.
Az új Astra újságíró-próbája esetén olyan, a látószöget korlátozó fóliát használtak a műszeregységen, amelyet számítógépekhez lehet kapni – fényképezni csak az autón kívülről volt szabad, onnan pedig nem lehetett megörökíteni a kijelzőket. A műszerfalat egyébként nagy méretű műanyag-burkolatokkal és habosított rátétekkel teszik felismerhetetlenné.
Amíg analóg fényképezőgépekkel dolgoztak a fotósok, elég volt az éleket és a karaktervonalakat felismerhetetlenné tenni, de ahogy a fotótechnika fejlődött, úgy kellett egyre újabb megoldásokat kitalálni a titkok megőrzésére. Az Opel elsőként a C Corsa prototípusánál használt álcafóliát, egy háromfős csapat három-négy napon át dolgozott minden egyes autón, mire minden álcázó műanyag feltét és fólia a helyén volt – itt még minden egyes kis fehér fólia-darabot egyenként ragasztották fel a karosszériára. Az évekkel együtt jött a rutin, az Astra 2009-es fejlesztésekor már autónkén 2 nap alatt végeztek az elmaszkolással a szakemberek. A 2011-2013 között használt „forgószél” motívum volt az első, amely nagyobb méretben jött, ezzel már egy nap alatt végeztek az álcázással.
2008 óta fordítanak fokozott figyelmet a belső tér álcázására, eleinte hatalmas méretű, tépőzárral rögzített műbőr takarót használtak, ma már több darabból álló műanyag takarót alkalmaznak, amellyel a műszerfal egy-egy része szabaddá tehető – például szellőzőnyílások, kézifék, kapcsolók menet közben hozzáférhetőek, álló helyzetben nem láthatóak. A hátsó ablakokra egy irányból átlátható fólia kerül, ezen kívül minden sofőrnek megálláskor le kell takarnia a belső tér szabadon lévő részeit.
Néha az álcázásnál célravezetőbb a félrevezetés, az Adam S prototípusát például a „Fahrertraining” felirattal és a motorsport-részleg színeivel látták el, a kémfotókat készítők ennek megfelelően nem is foglalkoztak az autóval, amely végig büszkén viselte a hatalmas méretű hátsó szárnyát. A Meriva fejlesztésekor se bukott le a hátrafelé feltáruló oldalajtó, mivel kamu kilincseket raktak a hátsó ajtókra, és megtiltották a prototípusok használóinak, hogy kinyissák azokat. Szóval az Opel álcázással megbízott mérnökei nem egyszerűen robotszerűen végzik a munkájukat, de néha meglepő ötletekkel gondoskodnak arról, hogy az új autó tényleg csak az utolsó pillanatban lepleződjön le.
Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!