– Családi körben egy pohár pezsgővel koccintottunk a nagy örömre – mondta Nagy István. – A ”70-es évek óta vezetek, rengeteg embert szállítottam el. S bár olykor feszültséggel teli a közlekedés, ha újra kezdeném a pályát, ismét autóbuszt vezetnék. Ez biztos.

Élménydús élete volt az 59 éves férfinek. Kaposváron járt középiskolába, autószerelő végzettséget szerzett, s álma a hivatásos jogosítvánnyal vált valóra.
– Kezdetben teherautóval jártam Somogyot – folytatta. – Az akkori söripari vállalat termékeit szállítottuk az üzletekbe és kocsmákba.

Balatoni Világos, Kinizsi, Kőbányai: ipari mennyiségben vitték a folyékony kenyeret a falvakba. A seregben lehúzott két év után más feladattal bízták meg. Az akkoriban zajló útépítésekhez követ, kavicsot szállított egy billencs Škodával, majd Nagy István tanfolyamot végzett, s buszsofőrként helyezkedett el.
– Az egykori Nagyberki tsz-ben is dolgoztam, ám életem zömét a Kapos Volánnál töltöttem – így a díjazott. – Változatos volt a munka, úgy érzem, az utasokkal mindig jól kijöttem. Most is éppúgy szeretem a munkámat, mint amikor fiatal srácként kezdtem dolgozni.

Kitárult a nagyvilág, ahogy lehetőség nyílt, külföldre is szállított csoportokat. A ”80-as években a klasszikus bécsi bevásárló körútra Somogyból is tódultak az emberek. Videómagnó, hi-fi torony, spéci szerszámkészlet és számítógép: ezek iratkoztak fel a kor slágertermékeinek listájára. Az egykori Jugoszláviába is sokan zarándokoltak. Az utasok némelyike annyi italt – rumpuncs, konyak, menta likőr és a szeszipar egyéb remekei – hozott haza magával, hogy akár kocsmát nyithattak volna.
– 1991-től folyamatosan a Kapos Volánnál dolgozom, ahol jól érzem magam – folytatta Nagy István. – A család, a vállalat biztos hátteret adnak, ez az alapja a nyugodt, kiegyensúlyozott munkának.

Nem életbiztosítás a közlekedés, a kilométer-milliomos sofőr szerint bőven van mit javítani a közlekedési morálon. Sok a türelmetlen, meggondolatlan gépkocsivezető, ami gyakran a bajok forrása.
– Hiába jeges, csúszós az út, egyesek nem igen törődnek a külső körülményekkel, hanem csak nyomják a gázt – jegyezte meg. – Nemrég Szigetvár–Barcs közötti úton egy kamion előzni kezdett egy másik teherautót, s nem tehettem mást, minthogy lehúzódtam a busszal, s teljesen megálltam. Nem történt baj, szerencsére működtek a reflexek…
Így volt ez akkor is, amikor évekkel ezelőtt tükörjég borította a Szekszárd környéki utakat, ám a remélt sószórás elmaradt, s Nagy István a megcsúszott Ikarust mesteri manőverrel bírta biztonságos haladásra. A padkára húzódva állította meg a buszt napokban Kercseligetnél is, ahol a síkos út újra próbára tette felkészültségét.
– Ilyen helyzetben el kell felejteni fékezni, a visszakapcsolás után lehetőleg szilárd vagy havas részt érdemes keresni – folytatta. – Ott már óvatosan, kicsit “pöcögtetve” lehet fékezni. A lényeg, hogy nem szabad pánikba esni.

Naponta több száz kilométert vezet az 59 éves férfi, rendszerint egy 12 méter hosszú Credóval szállítja az utasokat. Szerencsésnek érzi magát, hiszen azzal keresi kenyerét, amit szeret. S mit tenne ha megütné a lottó ötöst?
– Ugyanúgy dolgoznék, nem lazítanék – jegyezte meg. – Aki egyszer belekóstolt ebbe a szakmába, az nehezen fejezné be.

Úgy tűnik, a hivatásszeretet öröklődik. A nős, három gyermekes nagyberki férfi idősebbik fia teherautóval fuvarozik, a hamarosan érettségiző kisebbik fiút a kamionos vagy buszsofőri pálya érdekli.
– Otthon egyébként már mentesülök a vezetés alól – büszkélkedett. – Amióta kisebbik fiam megszerezte a jogosítványt, gyakran már csak az anyósülésen jut nekem hely.

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!