Hans Teijgeler eddigi élete során több sportkocsit is birtokolt, de valahogy soha nem találta meg az igényeinek megfelelő konstrukciót. Leginkább az zavarta, hogy túlságosan is könnyű vezetni az autókat, nyugodtan lehet beszélgetni az utasterükben, satöbbi. Épp egy Ferrari 308 GT4-est nyúzott, amikor jött a megvilágosodás: épít magának egy autót.

Az egyszerű Super 7-replikánál komolyabb gépet akart, amelynek ha nem is kell küzdeni a vezetésével, de azért mindenképpen odafigyelést igényel. Első körben egy BMW M3-asból származó, 3,2 literes soros hathengeres szívómotor köré szerkesztett acélcsövekből egy térvázat, majd nagy szerencsével sikerült egy alig 16 000 km-t futott, balesetben megsemmisült Ferrari 612 Scaglietti-ből egy 6,0 literes V12-es blokkhoz, és ezzel együtt új irányt vett az építés.

Szerencsére az olasz erőforrás mindössze 60 fokos hengerszögű, így nem kellett módosítani a térvázon, és az egyedi gyártású független felfüggesztéshez se kellett hozzányúlni – persze a nagyobb tömegű motor más rugókat és lengéscsillapítókat kellett keresni, de a lengőkaros maradtak változatlanok. A számítások szerint 925 kg lesz a végleges autó saját tömege, amelyet egy 580 lóerős V12-es mozgat majd – ez volt a terv, de megint jött egy irányváltás.

Amikor arról volt szó, hogy forgalomba kellene helyezni az autót Hollandiában, a nagy teljesítmény miatt mintegy 85 000 eurós költséggel számolhatott volna. Erre nem volt pénze, úgyhogy más megoldást keresett Teijgelder úr, és egy bontóban lévő Honda Civic Hybrid lett a megoldás. Kiszerelte abból a villanymotort, annak vezérlőegységét és az akkumulátor-csomagot, amelyet a Ferrari blokk és a BMW 535i-ből származó 6 fokozatú, kézi kapcsolású váltó közé épít be. Ezzel a nem túl bonyolult műszaki trükkel rögtön hibrid hajtású lett a Minotto fantázianevű roadster, és így már 1000 euró alatt lesz a forgalomba helyezés költsége. Mindössze 30 kg-mal növeli a saját tömeget a hibrid hajtás, ami indulásnál jön jól, amikor 50 Nm-rel segít már alapjárattól.