Még 2004-ben, amikor a Ford feltámasztotta a GT típust, 30 darab extra karosszériavázat is építettek tartaléknak – a versenyautóknál lehet szükség ilyesmire újraépítéskor –, amelyeket azóta légkondicionált raktárban őriztek. Nemrég azonban Fred Calero meggyőzte a detroiti céget, hogy adja el neki ezeket. A karosszéria se új fejlesztés, a Ford által a hosszú távú versenyzésre szánt autók megépítésével megbízott Matech cégtől vásárolta meg a sablonokat, amelyek segítségével a karbon külsőt készítik. Utóbbinál még az elmúlt közel 2 évtizedben jelentős fejlődésen átment számítógépes áramlástani vizsgálatokkal is ellenőrizték annak kialakítását és szükség szerint korrigálták az aerodinamikai csomagot – néhány extra szellőzőnyílás jelent meg a karosszérián.

Az erőforrás a Roush Yates alumínium blokkos RY45TT versenyautó-motorja. A 7,0 literes lökettérfogat az észak-amerikai számítási módszer alapján 427 köbinches, ekkora volt anno a GT40 legendás erőforrása is. A GT1-es hátuljában lévő blokk leszabályozási fordulata 9000/perc, de a legfontosabb újdonság a 2 darab, golyóscsapágyas Garrett turbófeltöltő, amelyek az USA-ban utcán kapható 93 oktános benzinnel 1150 lóerőre növelik a teljesítményt, versenybenzinnel már 1500 lóerő fölött teljesít, míg E85-tel az 1800 lóerő is elérhető. Az egyedi gyártású erőforrás főtengelyét egy acéltömbből, 68 óra alatt forgácsolják ki.

A GT1 által kínált autók közúti használatra nem alkalmasak, és azokon sehol nem jelenik meg a Ford vagy a GT jelzés, hiszen nem annak a termékéről van szó. Most kezdték gyűjteni a megrendeléseket, úgy számolnak, 2023-ban 4 példányt raknak össze, a vételár 1,2 millió dollár környékén mozog – a pontos összeget a megrendelő egyedi kérései alapján szabják meg minden esetben.