A nem kevés saját tőke mellett rengeteg állami támogatást is kapott a Circuit de la Selva elnevezésű tanpálya, amelyen azért létesítettek egy olyan nyomvonalat is, ahol a fiatalok kiélhették magukat a volán mögött. A létesítmény felépítése rendben megtörtént, azonban a megnyitására már nem kerülhetett sor.

Történt ugyanis, hogy a pályának felépítését kezdetben támogató város, Sant Feliu de Buixalleu kérésére a területileg illetékes, Arbúcies-i földhivatal nem adta meg a használatbavételi engedélyt, mondván a zajkibocsájtás megterhelő lenne a környékbeli lakosoknak. A hivatalos érvelés egyetlen hibája, hogy a pálya egy regionális repülőtér mellé épült, azaz nem az lett volna az egyedüli zajforrás a környéken. Sebaj, Eduard Blanch megfogadta a hivatal tanácsait, és zajszigetelő falakat épített fel körben a pálya körül.

Azonban a hivatal ezek után se adta meg az engedélyt, mondván a gumik zaja (csikorgása) még mindig hallható marad, ami továbbra is zavarná a lakosokat. Ezzel az érveléssel csak annyi baj, hogy mint vezetéstechnikai pályákon szokás, nem normális, közutaknál is használt aszfaltot használtak, hanem olyat, amely jól viseli az állandó locsolást. Sebaj, ezek után újraaszfaltozták az egész pályát különösen alacsony zajkibocsájtású kopóréteggel, a hatásosságot zajmérésekkel is bizonyították. A használatbavételi engedélyt azonban továbbra is megtagadta a hatóság.

Edouard Blanch ezt követően beperelte a helyi hatóságot, mondván rosszhiszeműen jár el, szándékosan akadályozza a pálya használatba vételét. Ezen kívül, hogy felhívja a figyelmet az áldatlan állapotokra, a pálya előtt éhségsztrájkba kezdett a spanyol úriember.