Háromtagú a Toyota Landcruiser választék, ezek közül Európában hivatalos forrásból a most bemutatott középső sorozatot tudjuk majd megvásárolni – az igáslónak számító 70-es és a luxusautó 300-as mellett ez a gyár szerint minden felhasználásra alkalmas változat. Lesz belőle olyan kivitel, amellyel nyugodtan lehet majd terepre menni, mert minden aktuálisan elérhető hardveres és szoftveres segítséget megkap a sofőr (a Toyota-palettán itt debütál a gombnyomásra kiakasztható stabilizátor, ami javítja a terpesztést), de akár családi autóként is lehet majd használni – Európában opciós lesz a +2 hátsó ülés.

A Toyota nagy méretű alvázára építették fel a dobozforma karosszériát, és két egyéniséget is készítettek neki a formatervezők: van a nagyon modern vetítőlencsés LED-es fényszóró, és a retrós beütésű, kerek menetfényt tartalmazó lámpa – utóbbihoz hasonlót kapott a most frissített Landcruiser 70-es. Méret tekintetében egyébként a Lexus GX új generációjával egyezik meg a Landcruiser 250/Prado (piactól függően használják majd ezeket az utóneveket), azaz 2850 mm a tengelytávolság, a teljes hossz 4920 mm. A beltér digitális, de azért többféle méretű műszeregység/központi érintőképernyő is lesz a kínálatban, a világ legtöbb részén csak 5 személyes utastérrel árulják majd a Toyota Landcruiser 250-est, Európában lesz 5+2 személyes elrendezés is.

Csak 4 hengeres motorokkal készítik az új modellt, az alap a 2,7 literes szívó benzines (163 LE/246 Nm), amelyet Kelet-Európában és Japánban kínálnak, majd a 2,8 literes turbódízel következik (204 LE/430 Nm, 2024-től 48 voltos lágyhibrid rásegítéssel is), egyelőre ez lesz az egyedüli erőforrás az EU piacain, majd a 2,4 literes turbómotor következik (281 LE/430 Nm), amellyel Kelet-Európában és a Közel-Keleten számolnak érdemi mennyiségben, a csúcsot a 2,4-es turbómotort használó öntöltő hibrid hajtás jelenti (330 LE/630 Nm rendszerteljesítmény), amellyel Észak-Amerikában és Kínában akarnak hódítani. A szívó benzines esetén 6, egyébként 8 fokozatú az automatikus váltó,