Az Alfa Romeo márka a múlt század ötvenes éveiben a Torinói Autószalonon mutatta meg a különleges Berlinetta Aerodynamica Technica tanulmányokat a Bertone stúdiótól, és hiába finomították a tervezők az 1900 Sprint alapon megvalósított formát, az végül nem került sorozatgyártásba.

1953-ban debütált a B.A.T. 5 elnevezésű kupé, amelynél az alacsony légellenállás volt a fő szempont, a Cw 0,23-as légellenállási együttható még ma, a számítógéppel optimalizált karosszériák korában is kitűnőnek számít. Burkolt kerekeket, erősen hajlított üvegeket és nagy méretű ívelt hátsó vezérsíkokat kapott.

Az 1954-ben bemutatott B.A.T. 7 esetén úgy sikerült még jobban áramvonalassá tenni a felépítményt (Cw 0,19), hogy közben vadabb lett a megjelenés, a hegyes hátsó vezérsíkok középen majdnem összeérnek, a kipufogót is elrejtették a karosszéria sarkába.

Az 1955-ös B.A.T. 9 a legjózanabb, már ha lehet ezt a jelzőt használni ennél a konstrukciónál. Már megjelenik az orron a jellegzetes Alfa Romeo pajzs, már nem fedél, hanem búra rejti a fényszórókat, és a hátsó szárnyak méretét is visszavették annyira, hogy ne nagyon akadályozzák a sofőrt a hátralátásban, és már hátsó rendszámtáblának is kialakítottak egy felületet.

Mindhárom autót Franco Scaglione álmodta meg, és először az 1989-es Pebble Beach-i autós rendezvénysorozaton állították ki őket egyszerre. Az ezt követő években vásárolta meg őket az a tulajdonos, aki ezt követően még 1992-ben, a Bertone 80. születésnapján és a 2005-ös Pebble Beach-i rendezvénysorozaton állította ki őket. Most egy tételként kerül árverésre a három autó az RM Sotheby’s árverési ház online megtartott október 28-i New York-i árverésén, az előzetes becslés szerint 14-20 millió dollár, azaz 4,4-6,2 milliárd Ft közötti áron cserélnek majd gazdát az autók.