Az International Council on Clean Transportation elnevezésű szervezet világszerte a közlekedés minden ágának alacsonyabb károsanyag-kibocsájtásáért dolgozik, és ebbe illeszkedik bele az is, hogy legutóbb a modern (Európában az Euro 6-os szabványnak megfelelő, az USA-ban ULEV II besorolású) dízelek károsanyag-kibocsájtását mérték a valós életben, a tesztelt autókra szerelt mobil mérőberendezések segítségével.

A nitrogén-oxid szennyezést vizsgálták kiemelten, ez a talaj közeli ózon keletkezésében játszik nagy szerepet, és légzőszervi problémákat, asztmás rohamokat is okoz. Az Euro 6-os szabványoknál is ennek a leszorítása volt az egyik legnagyobb változás, 80 mg/km az aktuális határ, amit a motoroknak tudnia kell – ezt laboratóriumi körülmények között vizsgálják a típusbizonyítvány kiadása előtt. Összesen 97 utat tettek meg 15 autóval a kutatók, a 140 üzemóra alatt mintegy 6400 kilométert futott a 12 darab Euro 6-os és 3 darab ULEV II-es dízelautó.

Az lett a méréssorozat megdöbbentő eredménye, hogy átlagosan a laboratóriumi szint hétszerese (!) az NOx-kibocsájtás, mind az európai, mind az észak-amerikai modelleknél. Azaz az Euro 6 szabványban meghatározott 80 mg/km helyett 560 mg/km a nitrogén-oxid szennyezés. Ez egyébként nem abból adódik, hogy csaltak a gyártók, hanem abból, hogy a mérési ciklus során egyszerűen alig kap terhelést a dízelmotor. Enyhe emelkedőn hajtva, vagy amikor a részecskeszűrőt regenerálja az autó (megemeli a befecskendezett gázolaj-mennyiséget, hogy nagyobb legyen a hőmérséklet a kipufogórendszerben) sokszorosára emelkedik a szennyezőanyag-kibocsájtás. Az ICCT szerint az lehet a megoldás, ha valós körülmények között vizsgálják a típusbizonyítvány kiadása előtt az autók károsanyag-kibocsájtását, a jelenlegi határértékeken nem kellene szigorítani.

Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!