Amikor a Volkswagen konszern fennhatósága alá került a Bugatti márka, megkezdték az imázsépítő modellnek számító Veyron fejlesztését, és rögtön elkezdtek gondolkozni a kínálat bővítésén. A Roadster mellett például nemcsak felmerült, de el is készültek a Veyron Barchetta tervei, a Chiront pedig már úgy képzelték, mint egy háromtagú kínálat középső darabja.
Mivel a megfelelő minőség garantálása érdekében a Bugatti a gyártás minden mozzanatát házon belül végzi, nem nagyon tud külső partnerekre számítani, így a különleges modelleket is a saját fejlesztői készítik. Achim Anscheidt készítette el a tetőt és szélvédőt is nélkülöző Veyron Barchettát, amellyel kapcsolatban úgy vélték, hogy extraként adtak volna hozzá szélvédőt. Nem tűnt el teljesen a süllyesztőben ez a projekt, a Divo nevű egyedi autónál felfedezhetőek a vonásai.
A másik két autó sokkal érdekesebb, azokat szánták a Chiron fölé illetve alá. A W16 Coupé nevéhez illően a 8,0 literes, négyturbós motort kapta volna, azonban azt az utastér elé helyezték. A nagyméretű, már eredetileg is csak tucatnyinak tervezett sorozatból végül semmi nem lett, mert az első költségszámítások alapján még 15 millió dollárért se érte volna meg a fejlesztés; a kalkuláció szerint több mint 20 millió dollárba került volna egy-egy példány. Ennek az autónak a terveit a La Voiture Noire-hoz használták fel.
A talán legérdekesebb modell az Atlantic nevet felelevenítő kupé, amelyet a márka belépőmodelljének szántak. Az egyszerűség kedvéért a V8-as erőforrás a konszern terméke lett volna, de ettől eltekintve teljesen saját konstrukcióról lett volna szó. Karbonból készítették a monocoque-vázat és a karosszériát, a tömegeloszlás javítása miatt pedig a hátsó tengelyre építették a váltót.
Különleges ajtókat képzelt Achim Anscheidt ennek az autónak, amelyek mind elektromos mozgatásúak, az utastérben pedig különösen vastag, inkább nyergeket mint autóbelsőket idéző bőrt használtak. Eredetileg a 2015-ös Pebble Beach-i rendezvénysorozatra tervezték a leleplezést, ezt azonban gyártástervezési okokból el kellett halasztani, ami megpecsételte a Bugatti Atlantic sorsát. Az eredeti bemutató időpontját követően egy hónappal pattant ki a TDI-botrány, amely miatt a márka sorsa is bizonytalanná vált.
Az akkori márkaigazgató Wolfgang Dürheimer azonnali és radikális költségcsökkentést rendelt el, mondván csak az garantálhatja a Bugatti létét, ha nem kerül pénzbe a fenntartása, tehát pozitív nullára kell kihozni a gazdálkodását. A Chiron fejlesztése már gyakorlatilag befejeződött, azt már nem tudták leállítani, de a teljesen új architektúráét kívánó Atlantic sorsa megpecsételődött, öt hónappal a 2016-os Genfi Autószalon előtt. Alternatívaként teljesen leállították volna a Bugatti márka működését addig, amíg nem találnak neki új tulajdonost, ami könnyen lehet, hogy újra a legendás név eltűnését jelentette volna, amit nem akartak kockáztatni.
Amíg az Atlantic kupé prototípusát meg is építették, a roadster csak a digitális terv-stádiumig jutott el, még a tetőt se találták ki a fejlesztők. Most egyébként azért adtak hírt ezekről a halva született tervekről, hogy megmutassák: a Bugattinak vannak ötletei a kínálat bővítésére, legyenek türelemmel a világ szupergazdagjai.
