Aki autóbusszal jár az Eger és Mátraballa közötti útvonalon, az bizonyára már találkozott Forgóékkal. A családban az apa, Forgó Gyula és fia, Balázs is buszsofőrként dolgozik az Agria Volánnál, egymást váltva.

Nagyjából hat éve találkoztam először Gyula bácsival, és már akkor láttam, hogy különleges kapcsolatot ápol utasaival, hiszen mindenki mosolygósan köszöntötte, ami elég ritka a mai világban. Meg is jegyeztem őt magamnak, és a busz elején sorakozó emlékplaketteket a milliónyi balesetmentesen levezetett kilométerért. Az aranyszínűt – amely 2 millió kilométer után jár – 2009 végén kapta meg, és rajta kívül ilyen még nincs másnak a társaságnál.

– Huszonhét éve dolgozom itt. Balesetnek, soha, még részese sem voltam. – teszi hozzá büszkén.
Közös utazásaink során már megtapasztaltam, hogy nincs olyan alkalom, amikor valaki ne intene nekik mosolyogva egy-egy kapuból. Sok buszsofőr megirigyelhetné azt a szeretetet, amit kapnak. Váltig állítja, hogy nincs különösebb titkuk:

– Az utasokat, az embereket szeretni és tisztelni kell. A problémásabbakkal pedig tudni kell bánni, el kell kerülni a konfliktusokat. Már több generációt fuvaroztam, így sokan ismernek. Sok törzsutasom van, akikkel már név szerint ismerjük egymást.
A Mátraballa-Pétervására-Eger-Budapest helyközi vonalon közlekednek, ami négyszáz kilométert jelent naponta. Nehéz lehet a családnak, hogy állandóan úton vannak.

Forgó Gyula Fotó: Lénárt Márton

– A munkánk a hobbink, akkor vagyunk elemünkben, ha vezethetünk. A feleségem pedig egy drága asszony, sok mindent magára vállal. Ezt mindenképpen írja bele! – szólít fel nevetve. – Mindennap kivasalja és kikészíti a ruhámat másnapra. Otthon egyébként van egy nagy kertünk, háziállataink, és azokkal szoktam foglalkozni. Szeretek kertészkedni is, de a szabadidőmet legszívesebben a kisunokámmal, Brigivel töltöm. A nyugdíjig pedig még kicsit több mint két évem van. Már gyerekkoromban eldőlt, hogy buszsofőr akarok lenni, amikor kint játszottam az utcánkban.

Egy vasárnapi napon jöttek a régi „farosok” kirándulókkal, a kolléga középre igazította a nyakkendőjét, és ez nekem nagyon-nagyon megtetszett. Akkor dőlt el a sorsom. Rajongtam a „farosok” igazi recsegő motorhangjáért.

Ennyi levezetett kilométer után Forgó Gyula már tényleg jogosan adhat tanácsokat a fiatalabb kollégáinak.
– Ezt a hivatást csak szívvel-lélekkel lehet csinálni – mondja visszafogottan. – A legfontosabb, hogy szeressék az utasokat, és szeressék az autóbuszt. Legyenek óvatosak, és akkor nem lesz gond. Nem szabad idegesen eljönni otthonról, és nagyon fontos a megfelelő családi háttér is, ami nekem szerencsére megadatott.

Az egyik legemlékezetesebb utazás története

– Ami azóta is sokszor eszembe jut, az egy újévi, téli út volt Gyöngyös környékén, amikor Budapest irányába vittem az utasokat. Rettenetesen szakadt a hó, és még nem volt kijárt nyom az úttesten, a busz persze tele volt utasokkal. Ilyenkor aztán megnő a felelősségünk. Amikor gond nélkül sikerült kiérni a veszélyes részről, megtapsoltak az emberek. Szerencsére, a kezdetek óta sokat javult az autóbuszok minősége is. A régieket járatni kellett ám éjszaka, hogy beinduljon egy hideg, téli reggelen is, és az igen fárasztó volt. Ezt a jól felszerelt, modern buszt három éve kaptuk, nagyon vigyázunk rá.

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!