Nem számolási hiba, hanem tény: a tíz éves Magyar Veterán Opel Klub idén tartotta kilencedik nagy nyári találkozóját. Szombaton a Millenáris Velodrom előtt gyülekeztek a tagok, többen be is merészkedtek a katlanba – én is így tettem.
De már kettőkor szaladtam is kifelé, hiszen indulás volt, tájékozódási/ügyességi verseny vitt vissza a dunaharaszti kempingbe. Az egyes feladatok felelősei ugyan fél órával a mezőny előtt indultak útra, de elég gyorsan sikerült utolérni őket. Például kérdőívnél én adtam tollat, a szlalomnál meg kellett várni a bóják kihelyezését – közben kutyát és macskát lehetett simogatni -, és hiába nyaltunk versenyen kívül fagylaltot a cukrászdában a fagyi felismerés után, gyorsabbak voltunk, mint az autófolyadék-felismerő pont felállítása. De legalább jól szórakoztunk a várakozás ideje alatt.
A legszebb az egészben az volt, hogy noha nem elsőként indultam útnak, elég hamar az élre kerültem úgy, hogy effektíve nem előztem meg az előttem haladókat – nincs mindenki tisztában a Csepel sziget útjaival. Hamar kiderült, nem is kellett volna ennyire sietni, mert a marhapörkölt bizony elég lassan akart elkészülni. Többen is kilátásba helyezték a testi fenyítést a dolgok felgyorsítása érdekében, a gyeplőt és a méretes fakanalat kézben tartó klubelnök rutinosan uralta a helyzetet. Tele hassal már könnyebben elviseltük az ilyenkor kötelező beszédeket, amelyek után születésnapi tortával leptek meg minket. Finom volt.
Rögtönzött eredményhirdetés során meggyanúsítottak azzal, hogy csaltam a kérdőív kitöltésénél. Ez nem igaz, a válaszok felét tudtam saját kútfőből, a maradékot tippeltem – gyanús volt, hogy a válaszaim között csak B, C és D pontok voltak, egy fránya A se került a papírra. Ennek megfelelően pótoltam a hiányt, ami a helyes stratégiának bizonyult. Még az se tudta elrontani a jó hangulatú bulit, hogy a szervezők ragaszkodtak hozzá, a rali-versenyeken szokásos paksamétát kellett kitölteni a másnapi pályaautózáshoz. Ehhez Kalapács Zsolt asszisztált.
Vasárnap már fél tízre odaértem a Kakucsringre, ami a zárónap színhelye volt. Békésen majszoltam a reggelit helyettesítő a pogácsámat, amikor a pályafelelős odalépett a Mantámhoz, és közölte: miért nem körözöl? Már kilenctől a tiétek a pálya… Nekem se kellett kétszer mondani a dolgot. Igaz, kétszer indultam neki – az első kör után jobbnak láttam kipakolni a csomagtartóból a cuccokat (felni, kerék, szerszámok, satöbbi…). Jó húsz percig gyilkoltam az autómat, hol kicsit lassabban, hol kicsit gyorsabban. Végül begördült a csapat, kis késéssel – nagyon jól sikerült a szombat esti ereszdelahajam -, ezt követően már a kihirdetett keretek szerint ment a dolog. Fél óra szabadedzés (=padlógáz), majd egyenletességi körök következtek, az időt egy másik autó pilótája mérte. Vagy épp szórakozott – a stopper markolása elég unalmas tud lenni. Jó hangulatban és ami a legfontosabb problémák nélkül zárult a Magyar Veterán Opel Klub IX. találkozója, kíváncsian várjuk, jövőre mit találnak ki a szervezők.
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
