Nem, nem azért hívott meg a Ford németországi központja vakokat és gyengénlátókat a tesztpályájára, mert az új Ford Focus ronda lett, társadalmi felelősségvállalás programja keretében a fogyatékkal élőknek hozta közelebb az autózást. Nem mellékesen azonban a résztvevőknek tapintásra tetszett az új kompakt.
A rendezvényen a fogyatékkal élők megtapasztalhatták, milyen is egy autót vezetni, zárt pályán autózhattak egy keveset. A vakok és gyengénlátók számára könnyebben megy az autóvezetés elsajátítása, mint a látóknak, hiszen fejlettebb a motorikus rendszerük – tapintás, egyes kezelőszervek mozgatása. A Ford Merkenich Fejlesztőközpontjának területén a legbátrabb sofőr elérte a 120 km/órás tempót.
Törött autót is végigtapogathattak a Ford látogatói – megfelelő kesztyű óvott a sérülésektől
A Ford Közösségi Programjának részeként 53 Ford-munkatárs vett részt önkéntesként a rendezvény megszervezésében. A 28 éves, treffelhauseni Lushe Grabinaca a Facebookon keresztül jelentkezett a rendezvényre, és el volt ragadtatva az ott tapasztaltaktól. “Az autóvezetés számomra a szabadságot jelenti. Általában az utasülésen utazom, ahol valamelyest szintén érzem, mi is történik. De saját kezűleg irányítani egy autót… Ez összehasonlíthatatlanul nagyobb élmény volt, és lehetőséget biztosított számomra, hogy igazán részese lehessek az eseményeknek! Szeretném megköszönni a szervezőknek, hogy segítettek magabiztosabb közlekedővé válnom!” A klevei, 32 éves Katrin Berus a Ford Fiesta rajongójaként távozott: “Számomra minden autó szögletesnek és élesnek tűnik. A Ford Fiesta kerekded formái azonban kívül-belül egyaránt sokkal barátságosabbak. A vezetés nem jelentett különösebb problémát; a kuplung és a váltó kezelése könnyebb volt, mint amire számítottam.”
Sok vak és gyengénlátónak újdonság volt, hogy mennyire lekerekítettek a mai autók – normál esetben nem tapogatják végig a karosszériát, legfeljebb a beüléskor kerülnek kapcsolatba az autókkal
A németországi sikereken felbuzdulva a Ford magyarországi kollégái is mérlegelik egy hasonló esemény megszervezésének lehetőségét, hiszen az ilyen, és ehhez hasonló kezdeményezések – mint például a már hazánkban is évek óta méltán elképesztő sikerrel működő Láthatatlan Kiállítás – segít a látók részére jobban megérteni gyengén látó embertársaikat, elősegítve azt, hogy empatikusabbak legyenek velük szemben, s sokkal jobban odafigyeljenek rájuk. Míg a Láthatatlan Kiállítás esetében ugyanakkor a gyengén látók ajándékozzák meg az oda látogatókat az ő életükbe való ”bepillantás” lehetőségével, egy a fentihez hasonló rendezvény révén látó társaik tudnak az ő számukra egy különleges, feledhetetlen élményt nyújtani, úgy, hogy mindeközben ők is rengeteget tanulnak.
