A Porsche 911 birtoklás szépségei, avagy mire (nem) jó a márkaszerviz

Nick Murray öt év spórolást követően vásárolta meg álomautóját, az elképzelései szerint összeállított Porsche 911-est. Azonban ennek birtoklása korántsem olyan felemelő élmény, ahogy azt elgondolta. 2013. júniusában vette át álmainak autóját, azóta azonban több mint hatvan napot töltött már az autó a márkaszervizben. Folyamatosan jönnek elő rajta a hajmeresztő problémák, amelyeket ugyan sorban kijavítanak, de a kérdéses 911-es képes újabb meglepetésekkel szolgálni.

Először a tolatóradar romlott el, majd egyszerűen nem hagyta beindítani magát az autó, majd az ablakok maguktól elkezdtek lesüllyedni menet közben, jelentős szélzajt okozva. Ezt követően a külső tükrök döntöttek úgy, hogy fejet, pardon tükörlapot hajtanak, és a padlót figyelik. Aztán a bukkanón való áthajtáskor a műszerfal újraindította magát (elsötétült egy pillanatra), és füsttel telt meg az utastér. A hosszabb utaknál mintegy egy órás használatot követően lemerült az akkumulátor. Majd a megmagyarázhatatlan leállások a gyorsforgalmi úton, ahol egyszerűen megállt a motor. Visszatért a füst az utastérbe, ezúttal a jobboldali ajtó jóvoltából. Persze minden egyes alkalommal úgy adta vissza a márkaszerviz az autót, hogy azt megcsinálta, ehhez képest Murray úr a jobb oldali ajtóba benézve megtalálta az elszenesedett szigetelésű kábelt, amelyet valahogy mégse sikerült kicserélni.

Aktuálisan épp beázik a karosszéria, esőben az anyósülés előtti szőnyeg vízzel telítődik, ami kicsit bezavar az elektronikának, ami különféle hibaüzeneteket ír ki a műszerfalon. Apró adalék, hogy olyan sokszor volt már leszedve a jobb oldali A oszlopon elhelyezett panel, hogy az magától már nem marad a helyén. Murray úr érthető módon már azon a ponton van, hogy vagy a pénzét akarja visszakapni, vagy egy ugyanilyen – csak épp működőképes – 911-est akar. A Porsche azonban nem adja be a derekát, és nem akarja a teljes vételárat visszafizetni, abból le akarja vonni a használatarányos értékcsökkenést.