Amíg Európában a Civic Type R van a rajongók célkeresztjében, az észak-amerikai piacon már megosztottak a vásárlók, hiszen arrafelé anno az Acura Integra kapta meg a forró technikát, így az időközben prémiummárkává avanzsált modellnek is megvannak a maga megrögzött rajongói. Erre válaszul a Honda is rögtön 2 forró kompaktot is készített, amelyek között megjelenésben és hangolásban van eltérés.

Az Integra Type S élesebb vonalvezetéssel jön, amit extra szellőzőnyílásokkal, erősen kidomborított kerékjáratokkal és nagy méretű légterelőkkel fokoznak tovább – utóbbiak a megfelelő felár ellenében karbonból készülhetnek. Alapesetben az NSX Type S változata által inspirált felniket adnak, az opciós, rézszínű 19 colos felnik darabonként 0,9 kg-mal csökkentik a rugózatlan tömeget. A legfontosabb eltérés a hangolásban van, hiszen az Integra Type S ugyan sportos modell, de azért nem annyira megformált versenyüléseket kap, mint a Civic Type R, a digitális műszer grafikája is klasszikusan sportos, nem olyan (választhatóan) versenyautós, mint a testvéré.

Aztán ott van a 2,0 literes turbómotor hangolása. Amíg Európában 329 LE (6500/perc) és 420 Nm (2200-4000/perc) a teljesítmény, Észak-Amerikában a Honda Civic Type R 319 LE (6500/perc) és 420 Nm (2600-4000/perc) teljesítményű, az Acura Integra Type S 324 LE (6500/perc) és 420 Nm (2600-4000/perc) tudású. Az 5 lóerő előnyt nem tudja kihasználni a prémiummodell, hiszen a több kényelmi extra (például 16 hangszórós ESL hifi) miatt a saját tömege is magasabb a Civic-nél 14 kg-mal. Pontos menetteljesítmény-adatokat még nem árultak el, de azt igen, hogy a Type S is megkapja a széles nyomtávos felfüggesztést a módosított – a kormányon a hajtási befolyást csökkentő – geometriával, a nagyobb fékeket (előre a Brembo szállítja a 35 cm átmérőjű tárcsát és a 4 dugattyús nyergeket), lágyabb, de korántsem puha hangolással. A két testvérmodell árkülönbségét se ismerjük még.