Rögtön a márka jellemző tulajdonságainak felsorolásával indít a Dacia Manifesto tanulmányt részletező sajtóanyag, és az 5 tagú sorban csak az utolsó előtti helyre került az a tulajdonság, ami eddig meghatározta a márkát: alapvető, divatos, robusztus, megfizethető és hatékony. Mindezt egy rendhagyó terepjáróval példázzák.

Csak a legszükségesebb dolgokat kapja a használó, így nem számíthat időjárás elleni védelemre, nincsenek ablakok, ajtók, fentről csak a lyuggatott tetőcsomagtartó borítja az utasteret. Alaposan meg kell gondolni, hogy mit visz magával az ember, hiszen a csomagokat is a már említett tetőre kell felpakolni, hiszen hátul a részben kivehető akkumulátor-modul (például a táborhely áramellátására lehet használni a hátrahagyott akkumulátort) foglalja el a helyet. Rendhagyó a fényszóró, nem csak 1 távfényt kapott az autó, de annak saját kis akkumulátora is van és könnyen kivehető a helyéről, így zseblámpaként is lehet használni.

A Dacia tervezőinek álmában egyébként nem az igazi vadonba járnak majd a Manifesto-val, hanem olyan helyeken, ahol még van térerő, és így állandóan tudják használni az autóval párosított kütyüiket az utasok. Jórészt újrahasznosított műanyagból készített karosszériaelemeket kapott a Dacia Manifesto, amelyek közül csak néhányat fényeznek le. A nyitott utastér mosható kialakítást kapott, persze azért nem árt vigyázni a parafával borított műszerfalra a mosólándzsával. A technikáról semmit nem árultak el azon kívül, hogy összkerékhajtást kapott a magas építésű, nagy átmérőjű levegőmentes abroncsokat használó kalandjármű.