A család közleménye szerint Paddy Hopkirk autóversenyző július 21-én, békés körülmények között életét vesztette, a 89 éves pilótát felesége, 3 gyermeke és 6 unokája gyászolja. Az 1933-ban Belfastban született Paddy Hopkirk 9 éves korában tapasztalta meg a járművek világát, amikor egy egyházi személy végrendeletében rá hagyta a rokkant járművét. Amint lehetett, motorozni kezdett, édesapja ragaszkodott hozzá, hogy a biztonság miatt oldalkocsival járjon, és amint lett elég pénze, vett egy használt Austin 7-est, amivel aztán raliversenyeken indult. A dublini Volkswagen márkakereskedésben dolgozva olcsón vett Bogarakkal indult versenyeken, 1955-ben lett profi autóversenyző, miután megnyerte a legsikeresebb északír versenyzőnek járó Hewison Díjat, amelyet aztán rögtön még kétszer is elnyert – már egy Triumph TR2-essel.

1956-ban lett gyári pilóta, a Standard Motor Company alkalmazta, 1959-ben a Rootes Csoporthoz szerződött át, ahol azonban nem volt elégedett az autók megbízhatóságával, és 1962-ben a British Motor Corporation-höz ment át. Az 1963-as Monte Carlo Ralin 6. helyezést ért el egy Minivel, karrierjének legnagyobb sikere 1964-ben a Monte Carlo Rali megnyerése volt a 37-es rajtszámú Minivel. Magánéletében is autókkal foglalkozott, a 70-es években ő kezdte el a Toyota márka forgalmazását Észak Írországban, miután ezt a vállalkozását eladta, marketing tanácsadói céget alapított, ami aztán a BMW-nek segített a Mini márka újraindításában. Amikor 2010-ben megalapították a Rally Hírességek Csarnokát, neve ott szerepelt az első 4 tag között – Timo Mäkinen, Rauno Aaltonen és Erik Carlsson mellett.