A 2. világháború után a győztes felek a Morgentau-terv keretében agrárállammá akarták átalakítani Németországot, azonban ehhez hiányoztak a megfelelő gépek. Albert Friedrich – korábban a Daimler-Benznél a repülőmotorok vezető konstruktőre volt – az Erhard&Söhne Arany- és Ezüstárugyár műszaki vezetője 1945 őszén vázolta fel a sokoldalú agrár-munkagép terveit. 4 egyformán nagy kerék, összkerékhajtás, 25 lóerős teljesítmény és 1270 mm-es nyomtáv – így egyszerre 2 sor krumplit tud a kerekek közé venni – ponyvatető, lehajtható szélvédő jellemezte az elöl kihajtással, hátul vonófejjel rendelkező járművet, amelyet elsősorban vontató és stacionárius mezőgazdasági-gép hajtás szerepre szántak. Tervezett csúcssebessége 50 km/óra volt.
Albert Friedrich több korábbi munkatársát is megnyerte a munkához, köztük a korábban a Daimler-Benznél a személyautó- és motorfejlesztésen dolgozó Heinrich Rößlert is, aki a háború utáni években mezőgazdasági segédmunkásként dolgozott, és az itt szerzett tapasztalatait felhasználták az Unimog fejlesztésénél is. A mérnökök egységesen 400 márka fizetést kaptak, hét közben a munkahely közelében voltak elszállásolva, így nem ritkán napi 18 órát dolgoztak, hétvégén jártak haza. A kezdeti, 25 000 márkás állami támogatás mellett Franz Catta bőrárugyáros finanszírozta a fejlesztést.
1945 késő őszén megkapták az amerikai megszállóktól a „Motorgetriebene Universalgerät für die Landwirtschaft“ sorozatgyártásához szükséges „Production Order”-t, amelyet fél év múlva újra ki kellett kérni, mert idő közben annyi változtatást végeztek a konstrukción Heinrich Rößler útmutatásai alapján. Az Erhard&Söhne vállalata, hogy segít a prototípus megépítésében, az OM 636-os motort a Daimler-Benz szállította. Schwäbisch Gmündben 1946-ban készült el az U 1-es, amelynek első próbaútjára 1946. október 9-én került sor, majd következett egy intenzív tesztelés. Ennek során alkotta meg Hans Zabel az Universal-Motor-Gerät kifejezésből az Unimog nevet, 1948. augusztus 29-én már ezen a néven állították ki a járművet a Deutschen Landwirtschafts-Gesellschaft Frankfurti Vásárán, ahol rögtön 150 megrendelést is gyűjtöttek.
A gépgyártással foglalkozó Rolf Boehringer vállalata a sorozatgyártást, 1949-ben a Gebrüder Boehringer Göppingenben található gyárában kezdték meg az Unimogok összeszerelését. Nem volt futószalag, a mintegy 90 munkás havi 50 járművet tudott készíteni. Az első példányt – az U 003-as példányt, az első kettő tesztelésre használt prototípus volt – 1949. március 19-én adták át tulajdonosának, egy hößlinswarti gazdálkodóhoz került a Fellbachban található Kloz kereskedésben értékesített példány.
A Boehringernél 600 Unimog U 70200-ast gyártottak – köztük 44 példányt a svájci hadsereg számára –, majd 1950-ben a Daimler-Benz szőröstül-bőröstül átvette a projektet, a gyártószerszámokat, annak jogait/szabadalmait, a fejlesztőgárdát és a kereskedőhálózatot is megvásárolta 600 000 márkáért. Albert Friedrich 1958-ig volt az Unimog műszaki vezetője, Heinrich Rößler 1976-ig volt az Unimog főkonstruktőre. A gaggenaui gyárban 1951 közepén indult be az Unimog 2010 – az Unimog-prototípusok fejlesztése során ez a szám volt a költséghelye a projektnek – sorozatgyártása, 1953-tól már a továbbfejlesztett 401-es és 402-es modelleket készítették, amelyek orrán már a 3 ágú csillag volt látható; a korábbi ökörfej-logó csak 1955 szeptemberében került le az Unimogról.
