1956. október 10-én gördült le a Gorkij Autógyár szerelőszalagjáról az első GAZ-21-es Volga. Nem akartak még egy akkora lebőgést, mint a GAZ-20 Pobjedánál, amelynél gyakorlatilag újra kellett tervezni az autót a sorozatgyártás megindítását követően, olyan rossz volt a minősége. Nem volt egyszerű a születés, 1951-ben kezdtek gurulni az első prototípusok, majd miután azok minősége nem volt megfelelő, kirúgták a fejlesztőgárdát, és új embereket állítottak a projektre, a kulcsfigura az a Vlagyimir Szolovjov volt, akinek irányításával később a Fiat 124-esből a VAZ-2101-est kifejlesztették.

Nagyobb teljesítmény, gazdaságosabb üzemelés, kényelmesebb haladás volt a fő szempont, de meg kellett tartani az előd terepjáróképességét (a szovjet úthálózat állapota nem javult jelentősen). A lépcsős hátú karosszéria tágasabb volt a Pobjedáénál, a formát jegyző Leo Eremejev számára az 1952-es Ford Mainline volt a fő inspiráció, de azért alaposan átalakította az arányokat. Például több mint 20 centivel rövidebb volt a szovjet autó tengelytávolsága, mert nem sima highwayen, hanem esetenként bakhátas földúton kellett haladnia az autónak.

Műszakilag modernnek számított a központi zsírzórendszer, amelyet a sofőr működtetett időről-időre, és csak egy helyen kellett pótolni a kenőanyagot. Azonban a zsír mindig beleragadt a hosszú vezetékekbe, úgyhogy sok autót visszaépítettek normál zsírzósra. Eredetileg automatikus váltót is készítettek, ebből azonban alig pár száz darabot gyártottak, mert a szovjet ipar nem tudott megfelelő minőségű váltóolajat készíteni, és túlságosan drága volt az import – arról nem is beszélve, hogy pont az USA-ból kellett azt beszerezni. A kocsi orrát díszítő ugró szarvas az 1962-es évre (harmadik sorozat) tűnt el, hivatalosan a gyalogosvédelem javítása miatt, nemhivatalosan pedig tömegesen kezdték lopni a márkajelzést, úgyhogy inkább lemondtak róla.

1956-1970 között mintegy 640 000 GAZ-21-es Volga készült, ezek legtöbbje 1962 után (470 000 db). 1957-ben 17 400 rubelt kértek az autóért, 1965-ben 5100 (belföldi) és 6455 rubel (export) között mozgott a vételár – nem az autó lett olcsóbb, 1961-ben valutareformot hajtottak végre a Szovjetunióban. Készült öt darab összkerékhajtású GAZ-21-es, az egyik Vlagyimir Brezsnyev vadászautójaként szolgált, a GAZ-23 típusnevű változatot csak a titkosszolgálat (szovjet és baráti országok) vásárolhatta: motorházteteje alatt 5,5 literes, 195 lóerős V8-as motor dolgozott, a váltója a Csajka számára kifejlesztett 3 fokozatú automatikus egység volt – összesen 603 példányt készítettek.

Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!