A Giulietta sikerének köszönhetően épp rengeteg pénze volt az Alfa Romeo-nak a hatvanas évek elején, és az elnök, Dr. Giuseppe Luraghi úgy döntött, ideje újra a versenyzéssel foglalkozni. A Giulia GTA a túraautók, a Giulia TZ a sportkocsi versenyeken indult, de ennél exkluzívabb osztályt céloztak meg, a sportprototípusok kategóriáját. 1965 végére készült el az első prototípus Orazio Satta Puliga konstruktőr és Giuseppe Busso formatervező irányításával a Servizio Esperienze Speciali nevű műhelyben. Ekkor még a Giulia TZ-ből származó, dupla gyújtógyertyás 1,6 literes négyhengeres dolgozik a motortérben. Az SES műhelynek azonban nincs ideje az autóval foglalkozni, így a fejlesztéssel Carlo Chiti műhelyét, az Autodelta céget bízzák meg.
Különböző karosszériákat és motorokat tesztelnek, mígnem megszületik a 2,0 literes V8-as – dupla gyújtással, mechanikus benzinbefecskendezéssel és lánc/fogaskerék kombinációval meghajtott négy, felülfekvő vezérműtengellyel. Miközben a versenyautót csiszolják, megszületik a Stradale nevű utcai autó ötlete, amely az Alfa Romeo márka ázsióját hivatott növelni. Egy célkitűzés van: az utcai autónak a versenyautó tudásának 95 %-át kell hoznia. A név a 105.33-as gyári kódból ered, egyszerűen Tipo 33-asként dobják piacra a gépet.
A karosszéria végleges megjelenését a korábban a Bertone stúdióban dolgozó Franco Scalione rajzolja meg, a versenyautóhoz képest 10 centivel megnövelik a tengelytávolságot, hogy legyen helye a vezetőnek és utasának. A lélegzetelállító formához az is hozzátartozik, hogy a sirályszárnyas ajtók mellett az első- és a hátsó fedél is teljesen felnyitható, szabadon lehet csodálni a technikát, illetve elöl a pótkereket. Az utcai autónak 700 kg a tömege, a 2,0 literes V8-as pedig 230 lóerőt tud, ez 260 km/h csúcssebességre elég, a 100 km/h-s tempót kevesebb, mint 6 másodperc alatt éri el.
A 10 millió lírás vételár a legdrágább autók egyikévé teszi az Alfa Romeo 33 Stradalét, amelyből pontosan egy tucatnyit sikerült eladni. Az Autodelta 18 vázat épít, de ezek közül csak 12-re kerül kézzel, egyedileg gyártott alumínium karosszéria – nincs két egyforma az elkészült autók között. Szimpla vagy dupla fényszóró, csupasz vagy kárpitozott utastér, extra szellőzőnyílások a fék hűtőlevegőjének; mindent a vásárló kívánságának megfelelően valósítanak meg.
A fennmaradó hat vázat olasz karosszériaépítők kapják meg, a Bertone műhely a Carabo-t építi meg, a Pininfarina a P33-ast, Giorgetto Giugiaro pedig az Iguana nevű alkotással kezdi, majd az 1969-es Párizsi Autószalonon a 33/2 Coupé Speciale következik, amelyet az 1971-es Brüsszeli Autószalonon a Cuneo követ, a sort pedig a Bertone által az 1976-os Genfi Autószalonon bemutatott Navajo zárja. Ez a hat különleges autó egy Alfa Romeo Tipo 33 Stradale-val együtt megtekinthető az aresei gyár területén kialakított Alfa Romeo Museo Storico gyűjteményében ( www.museoalfaromeo.com ).
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
