Korábban is volt már példa ferdehátú karosszériákra, de azok jellemzően kis szériás járművek voltak még abból a korszakból, amikor a gyári felépítmény mellett utólagos karosszériaépítők alkotásait is meg lehetett még fizetni. Az 1965-ben bemutatott Renault 16-os volt az első olyan autó, amely büszkén felvállalta a nagy méretű hátsó ajtaját.

A Genfi Autószalonon bemutatott családi autó azoknak készült, akiknek a lépcsős hátú egyszerűen nem volt elég praktikus, de kombit nem akartak – ekkoriban még a nem létező kisteherautók helyett vásárolták utóbbiakat. 1966-ban megszavazták az európai Év Autójának a típust, ráadásul az új Rolls-Royce Silver Shadow-t utasította maga mögé.

Gaston Juchet rajzolta meg a formabontó karosszériát, és Pierre Dreyfus vezérigazgató rábólintott a szokatlan alkotásra. Az idő őt igazolta, a kifejezetten ennek az autónak épített sandouvillei üzemben a gyártás 1980-as leállításáig 1 851 502 darabot készítettek.

Ráadásul nem csak a ferde hátsó résszel hozott újat a Renault 16-os, a hátsó ülés sínen tologatható, ledönthető, ággyá alakítható az első ülések bevonásával, de akár ki is vehető, ha tényleg a raktér kell – 346-1200 literes lehet a csomagtér. 1965-ben még szokatlan volt a középkategóriában az elsőkerékhajtás, az orr-középmotoros felépítés miatt a menettulajdonságok is jók voltak. A torziós hátsó felfüggesztésből adódó sajátosság a kor több más Renaultjához hasonlóan, hogy a bal- és a jobb oldalon eltérő a tengelytávolság, mert ekkor még egymás mellett helyezték el a csőszerű rugókat.

Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!