1966-tól volt az Audi kínálatában 80-as jelzésű autó, de a DKW F102 frissítésével készített Audi F103-asnél a Daimler-Benzzel közösen fejlesztett négyütemű motorok teljesítményét jelezték (60, 72, 75, 80 és 90 számot használták az évek során). A B1 kódnéven fejlesztett utódnál már típusnévként alkalmazták a 80-as számot, a gyár saját bevallása szerint „modern, de nem divatos” családi autónak fejlesztette a típust. Ludwig Kraus főmérnök a versenyautó-fejlesztés során alkalmazott módszert alkalmazta, a beosztottjainak minden egyes beépített alkatrészt meg kellett vizsgálnia, hogy szükség van-e rá – az eredmény a kortársakhoz képest könnyű konstrukció lett.

A B1-es kódnévvel arra utaltak, hogy ez volt az új kompakt modellsorozat első példánya, a 4,18 méter hosszú lépcsős hátú modell alapváltozata mindössze 835 kg-ot nyom. A felfüggesztésért felelős Detlef Banholzer első európai tömegmodellként használ negatív kerékdőlést, ami fékezésnél jelentősen javítja a stabilitást. Elöl McPherson rugóstagos, hátul torziós hidas felfüggesztést használnak, az eleinte 1,3-1,6 literes négyhengerest (55-100 LE) hosszában építik be, a váltó 4 fokozatú, kézi kapcsolású. Az EA 827-es kódnevű moduláris erőforrás a Volkswagen konszern egyik legnagyobb darabszámban készített erőforrása lesz, mind a mai napig használják.

1972 júliusában, a müncheni Olimpia idején mutatták meg a sajtónak az Audi 80-ast, a márkakereskedőknek szeptemberben, 1973-ban a zsűri megszavazta az Európai Év Autójának. Olyan sokat vásárolnak belőle, hogy Ingostadt nem tudja kielégíteni az igényeket, a Volkswagen emdeni és wolfsburgi üzemében is gyártják. Miközben kontinensünkön már 1978-ban leváltják, Észak-Amerikában egészen 1979-ig forgalmazzák. Már a legelső Audi 80-asból is készült Avant, 1975-től Észak-Amerikában, Dél-Afrikában és néhány más piacon a testvérmodell Passat kombi karosszériáját Audi 80-as orral árulták.