1968-ban filmtörténelmet írt a Bullitt, melyet Magyarországon első alkalommal „A chicagói tanú”, később pedig „San Franciscó-i zsaru” címen mutattak be. Mindkét verzió helytálló, a San Franciscó-i zsarut alakító Steve McQueent egy chicagói tanú védelmével bízzák meg, ami a rutinos Frank Bullittnak is fejtörést okoz.
A filmet a kritikusok és a nézők is szerették, az 5,5 millió dolláros eredeti költségvetéséből 42,3 millió dollár profitot termelt, ma azonban csak a filmrajongók tartanák számon, ha McQueen nem gondoskodott volna róla, hogy belekerüljön minden idők egyik legemlékezetesebb autós üldözése egy sötétzöld Ford Mustang és egy fekete Dodge Charger párharcával.
Az 50 év után is etalonként emlegetett, tízperces jelenet titka a hitelessége. Eredeti helyszíneken forgatták, McQueen mellett a kor legjobb amerikai kaszkadőrei vezettek, akik alkalmanként 180 km/órás tempóval száguldottak, hátul a könnyű Arriflex kamerákkal dolgozó operatőrökkel. Vetített háttér vagy felgyorsítás nem szerepelt a trükkök között, nem hazudtolták meg a fizikát, és gondosodtak róla, hogy hajoljon a lemez.
A főszereplő alá a Ford gurított két vadonatúj, V8-as Mustang GT Fastbacket, melyek közül az egyik roncstelepre, a másik eladósorba került. Az autóbolond McQueen később belátta, hiba volt elengedni a sztárautó kezét. 1977-ben felkutatta az addigra már harmadik tulajdonosát, Bob Kiernent, akihez 1974-ben került, és a felesége használta, mert a munkahelyén cégautót kapott. Bob nem akart megválni tőle, pedig McQueen levelében felajánlotta, hogy szerez egy hasonlót a sajátjának titulált Ford helyett.
Végül nem tudtak megállapodni, a színészlegenda már büszkeségből sem erőltette tovább a dolgot, a filmes ereklyék Szent Grálja évtizedekre feledésbe merült, egészen mostanáig.
Bob fia, Sean a közelmúltban felvette a kapcsolatot a Forddal, kiderült, hogy az ikonikus autó patinás állapotban áll a garázsában. Bár eladni nem szeretné, tudja, hogy édesapja imádott autója mennyit jelent a rajongóknak, ezért hajlandó volt kiállítani a Detroiti Autószalonon a film 50. évfordulójára bemutatott Bullitt különkiadással együtt. Írni sem lehetne boldogabb hollywoodi befejezést!
Legendás üldözés
Producerként maga McQueen is részt vett a Bullitt elkészítésében, az ő ötlete volt, hogy kérjék fel a brit Peter Yates rendezőt, akinek 1967-es Robbery című filmje és az abban látható hosszú autós üldözés felkeltette a figyelmét.
A Bullitt egyik legfontosabb jelenetét sokáig készítették, kitalálták az útvonalat és a különböző akciókat. Három héten át forgatott együtt a kaszkadőr koordinátor, Carey Loftin, a motorversenyző, Bud Ekins és McQueen állandó kaszkadőre, Loren Janes, akik megkapták a saját jeleneteiket, persze szokásához híven a profi sofőr főhős is a volán mögé ült a közeli felvételekhez. A Fordtól kapott Mustangokat Max Balchowsky, veterán autóversenyző alakította át erősebb motorral, fékekkel és futóművel, de a Ford így is gyengébb volt a mellé választott Dodge Chargernél.
Nézőként készséggel elhisszük, hogy Bullitt így is utoléri a rosszfiúkat, pedig ezen az úton valójában képtelenség olyan gyorsan végighajtani, ahogy a képkockákon látjuk!
