1978-ban indult az XB projekt, egy szokatlan, modern középkategóriás autó megalkotása céljából, az eredményt pedig 1982. szeptember 23-án prezentálta a Citroën a BX képében. A keresztmotoros autó könnyű és takarékos volt, ahogy akkoriban az megszokott volt, ötajtós karosszériát kapott és hidropneumatikus felfüggesztés garantálta a kényelmet és jó úttartást. A PSA-éra első Citroënjének fejlesztésében már a számítógépek is szerepet kaptak, a karosszériánál használták a CAD programokat. A PSA konszerntől érkeztek a motorok, első körben az 1360 köbcentis (62 LE az alapkivitelben, 72 LE magasabb felszereltségnél) és 1580 köbcentis (90 LE) 4 hengereseket lehetett választani.

A Citroën az olasz Bertone stúdiót kérte fel a forma megalkotására, ahol Marcello Gandini készítette el a rendhagyó megjelenést. Különleges lett a műszerfal is, a kezelőszerveket nem bajuszkapcsolókon, hanem a műszeregységtől előrenyúló „szarvakon” helyezték el. 1985-ben dobták piacra a 17 centivel nyújtott, Evasion nevű kombit, 1987-ben érkezett a modellfrissítés a lágyabb külsővel és az új műszerfallal. Annak érdekében, hogy tartsák a lépést a konkurenciával, ekkor vezették be a tetőablakot, a légkondicionálót, a digitális műszeregységet, a selyemkárpitot, az alufelniket és a fedélzeti számítógépet.

Az évek során 1,1-1,9 liter közötti motorokkal készült a BX, első- és összkerékhajtás is választható volt, 1985-ben ez lett az első francia autó, ami dízelmotorral és automatikus váltóval is elérhető volt, 1987-ben első francia tömegautóként ez kapott 16 szelepes 4 hengeres motort (160 LE). B csoportos raliautónak készült, de nem került bevetésre a hosszában beépített (megnyújtották előre az orrot) 2141 köbcentis, 200 lóerős turbómotorral szerelt, 220 km/óra csúcssebességű BX 4 TC, amelyből 200 példányt készítettek. A gyártás 1994 júniusában ért véget több mint 2 337 000 példány után, a Citroën egyik legnépszerűbb típusaként az autó hozzájárult a márka 80-as évekbeli szárnyalásához.