Nem volt könnyű méltó utódot készíteni az akkor már húsz éves, meglehetősen sikeres DS/ID modellsorozatnak, de az 1974-es Párizsi Autószalon debütált Citroën CX azonnal lenyűgözte a szakmát: elnyerte az európai Év Autója díjat, a Biztonság Díját és az Award Auto Style formatervezési díjat. Ez volt az utolsó olyan típus, amelyet még önállóan fejlesztett a gyár, a Peugeot 1976-ban vásárolta fel konkurensét.
A CX formája Robert Opron tehetségét dicséri. Eredetileg Wankel-motort akartak a kocsi orrába, ezért is lett az olyan lapos, de a saját fejlesztésű, háromtárcsás bolygódugattyús motor megbízhatatlan és ami az 1973-as olajválság kapcsán felettébb fontos lett, nagy fogyasztású volt. Végül a szükségmegoldást választották, a korábban a DS-ben használt négyhengerest fejlesztették tovább. Háromféle karosszéria volt, a ferdehátú négyajtós limuzin mellett volt 25 centivel nyújtott tengelytávolságú, akár 8 személyes utastérrel is elérhető kombi. A korábban a DS-t sofőrös limuzinnak használó vásárlók igényelték, 1976-tól nyújtott tengelytávolságú ferdehátú limuzin is elérhető volt – 1977-ben pedig megemelték ennek a tetővonalát, hogy ne csak a láb-, de a fejtér is bőséges legyen. A háromtengelyes teherautó változatot a Tissier karosszériaépítő készítette, elsődlegesen napilapok kihordására használták a nagy rakterű, és akkoriban a teherautóknál sokkal gyorsabb bálnákat.
A korabeli teszteken mindenki dicsérte az úthibákon rezzenéstelenül áthajtó kocsit, ami a továbbfejlesztett hidropneumatikus felfüggesztésnek volt köszönhető. Lényegében a SuperMaserati számára kifejlesztett rendszert kapta meg a CX, a Diravi, azaz a kerekeket erővel a középvonalba visszatérítő kormány-rásegítéssel együtt. A futómű olyan jól sikerült, hogy a Rolls-Royce a Silver Shadow, a Mercedes pedig a 450 SEL 6.9 számára licenszelte azt.
A DS-hez képest érdemi változás, hogy az évek során egyre nagyobb teljesítményű motorokat kapott a CX, a kezdeti 2,0 és 2,2 literes benzineshez hamar csatlakozott a dízel, később turbódízel és turbós benzines is választható lett. Meglepő módon nem az autó modern műszaki megoldásai okoztak problémákat, hanem az alapszintű rendszerek: rozsdásodás, elektromos csatlakozások, indítómotor.
A hidropneumatikus felfüggesztés mellett volt még egy olyan alkatrésze az autónak, amely más gyártók tetszését is megnyerte. A Lotus Esprit, a Jaguar XJ 220, a TVR Chimaera és az MVS Venturi sportkocsi is a Citroën CX külső tükreit használta! A limuzin változat 1989 júniusáig, a kombi 1991 júniusáig maradt a kínálatában, összesen több mint 1,2 millió példány készült belőle. És ez azért is nagy szám, mert az Egyesült Államokban hivatalosan nem forgalmazhatták, mivel az NHTSA egy döntésében megtiltotta, hogy az autógyárak változtatható hasmagasságú autókat készítsenek. A Rolls-Royce és a Mercedes saját, USA-piacra szánt típusaiban nem lehetett állítani a szabadmagasságot, csak a kényelmet élvezhették az utasok.
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
