Iránban tavaly jelentették be, hogy 2020-tól bevezetik az Euro-5-ös károsanyag-kibocsájtási normát, az Iran Khodro nevű autógyár pedig úgy döntött, nem éri meg ehhez igazítani az általuk 1992 óta gyártott, egyébként 1987 júliusa óta piacon lévő Peugeot 405-öst, ezért leállnak a gyártásával. Az autót az 1,6-os TU5-ös (105 LE) és az 1,8-as XU7-es (100 LE) motorokkal készítik-készítették, felszereltségtől és motortól függő hűtőráccsal.

Az év elején ugyan az iráni kormányzat bejelentette, hogy 2021-re halasztják a szigorúbb károsanyag-kibocsájtási határértékek bevezetését, de ez épp csak annyi haladékot adott a francia modellnek, hogy idén márciusig még közületek (taxitársaságok, állami hivatalok) leadhattak megrendeléseket az autóra, amelynek utolsó példányát most, június közepén fogják elkészíteni.

Ez egyébként nem jelenti azt, hogy az iráni vásárlóknak le kellene mondaniuk az autóról, hiszen az 1999-ben bemutatott, kicsit módosított megjelenéssel és gazdagabb felszereltséggel rendelkező – ezért rögtön luxusautónak beállított – Peugeot Pars továbbra is gyártásban marad, illetve a Peugeot 405 karosszériáját alapul vevő, de a hatvanas évek közepére datálható hosszmotoros erőátvitellel (és az Iran Khodro által kifejlesztett 1,7 literes benzinessel szerelt) hátsókerékhajtású Arisun pickup továbbra is gyártásban marad. A Peugeot 405 padlólemeze található az Irán nemzeti autójának kinevezett Iran Khodro Samand alatt.

33 év alatt mintegy 5,5 millió példányt készítettek a Peugeot 405-ösből, a következő országokban gyártották:
Argentína (1992–2000)
Azerbajdzsán (2019-2020)
Chile (1988-2001)
Egyesült Királyság (1987–1997)
Egyiptom (1992–2013)
Franciaország (1987–1997)
Indonézia (1989–1997)
Irak (2014-2015)
Irán (1992–2020)
Lengyelország (1993–1995)
Tajvan (1989–1995)
Zimbabwe (1987–2002)